Akik visszatértek

Hadirokkantak, Müllner, MNM IMG_4773Forrás: http://mek.oszk.hu/01900/01905/html/index299.html

A háborúból visszatérő katonák sem voltak éppen egészségesek:

  • A besorozott mintegy 65 millió katona közül minden harmadik sérült meg a háború során. Európa lakosságának 4%-a szerzett maradandó sérülést. Sokan veszítették el a végtagjaikat és gyakoriak voltak az arc-, illetve fejsérülések is.
  • A háború sokakat lelkileg is megviselt. A fronton ezekkel a lelki betegségekkel nem foglalkoztak, sőt azt gyávaságnak titulálták és büntették – akár kivégzéssel is. (Az így kivégzettek nevét aztán a háborús emlékműveken sem jelenítették meg a „hősi halottak” között, özvegyeiknek és árváiknak pedig nem járt semmilyen állami segély.) A traumatikus élményeket napi szinten átélő katonák között terjedt az alkoholizmus.
  • A háborúból a katonák mintegy 6-7%-a nemi betegséggel fertőzve tért vissza. Főleg szifiliszt vagy gonorreát kaptak el. Ezek azért voltak különösen veszélyesek, mert a megfertőződés után hosszabb ideig nem jelentkeztek a betegség tünetei. Idővel viszont fekélyes vagy dudorszerű bőrelváltozásokat okoztak, de hosszabb idő elteltével akár vakságot vagy elmebajt is eredményezhettek.

A háborús sérültek ellátása az orvostudomány fejlődéséhez is hozzájárult. Ekkor született meg például a plasztikai sebészet, a súlyos bőrsérülést szenvedett katonák ellátására.

Az első arcplasztika eredményéről készült, meglehetősen sokkoló képek ebben a cikkben tekinthetők meg itt.

abra1-page-001(1)

A világháború után az emberek úgy érezték, hogy az állam kötelessége gondoskodni a háború kárvallottjairól, mivel az állam küldte az embereket a háborúba. Nem csak azt várták el, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák kapjanak juttatásokat (ellátást, segélyt, egyéb kedvezményeket), hanem azt is, hogy az állam általában véve is több feladatot vállaljon magára. A 19. században ugyanis az európai országok az „éjjeliőr állam” szerepet öltötték magukra. Eszerint az államnak csak felügyelnie kellett a társadalmi és gazdasági folyamatokat. A betegekről, öregekről, elesettekről való gondoskodást nem tekintették állami feladatnak, hanem ez mindenkinek a saját felelőssége volt, amibe a környező közösségek és a tehetős adakozók (a család, a falu, az egyház, a földbirtokos, a munkatársak és a munkahely) besegíthetett. Az első világháború után ez alapvetően megváltozott Európában: az állam egyre több feladatot vállalt magára. (Ezzel együtt viszont egyre jobban bele is avatkozott az állampolgárok életébe.) Az állammal szemben megfogalmazódó elvárásokat csak az országok gazdaságának helyreállása után lehetett többé-kevésbé kielégíteni. Az elvárások azonban mindig jobban nőttek, mint a lehetőségek…

Érdemes belegondolni, hogy vajon az Egyesült Államokban miért nem jelentkeztek ilyen elvárások az első világháború után? S vajon mely európai államok tudták jobban kielégíteni a társadalmi igényeket?

Prohibition-ladiesA frontról visszatérő katonák viselkedése alapvető változásokon ment át. Az erőszak és a halál mindennapossá vált számukra a fronton, s ez megváltoztatta világlátásukat és viselkedésüket. Erőszakosabbá váltak, ami nehezítette a visszailleszkedést a békés viszonyok közé. Az átélt traumák és a visszailleszkedési nehézségek miatt továbbra is gyakran nyúltak alkoholhoz. Ez sokakat még meggondolatlanabbá és erőszakosabbá tett. A feszültséget gyakran a kiszolgáltatott családtagokon vezették le. Nem meglepő tehát, ha a nők élharcosává váltak az alkoholtilalmat szorgalmazó mozgalmaknak. Az alkoholizmus ráadásul a család jövedelmét is felemészthette, sőt a kocsmákban prostituáltak, szerencsejátékosok és bűnözők áldozatává is könnyebben válhattak az alkohol hatása alatt állók.

firstrubbercondomA nemi betegségek elterjedése nyomán megnőtt a biztonságos szex iránti igény, mely egyúttal a nem kívánt teherbeesést is megelőzte. (Az abortusz a legtöbb országban illegális és szigorúan büntetett volt. A titokban végrehajtott abortuszok pedig gyakran okoztak maradandó sérülést, sok esetben az anya halálát is.) Gumióvszereket már a 19. századtól használtak e célra, azonban ezek pont olyan anyagúak voltak, mintha egy mai bicikli belső gumiját használták volna. Vagyis vastagok és kevéssé rugalmas anyagúak. Ráadásul a 19. század végén használt óvszerek szavatossága három hónap után lejárt. Az első világháború után azonban új anyagból (latexből) kezdték gyártani az óvszereket. (Ma is ebből készül a legtöbb.) Ezek erősebbek, vékonyabbak és rugalmasabbak voltak a korábbiaknál, és akár öt évig is elálltak. Amerikában az első latex óvszereket az 1920-as években a Trojan márkanév alatt dobták piacra, Európában pedig az 1929-ben megjelenő Durex volt az első.

Collage1