Sic transit…

köztársaságot

„Sic transit gloria mundi” – szoktuk mondani, mikor azzal szembesülünk, hogy valami jóvátehetetlenül véget ért, örökre elmúlt. Az első világháború négy nagy birodalmat temetett maga alá: az Oszmán Szultanátust, az Orosz Cárságot, a Német Császárságot és az Osztrák–Magyar Monarchiát. Ezen államok uralkodói a hadigazdaság összeomlása és a háborús vereség nyomán elveszítették alattvalóik bizalmát, s ezért lemondtak trónjukról. Még annak ötlete is felmerült, hogy a háborút kirobbantó országok vezetőit és a háborús bűnöket elkövető katonákat bíróság előtt vonják majd felelősségre. Ez azonban végül nem történt meg. A győztesek lényegében megelégedtek azzal, hogy a háborút lezáró békeszerződések 231. cikkelye kimondta, hogy a háborúért a vesztes államok a felelősek. (Ezzel egyúttal azt is elismerték a vesztesek, hogy a háborús károkért kártérítést, úgynevezett jóvátételt fognak fizetni a győztesek részére.)

Miklós és Anasztázia

Forrás: http://oroszok.reblog.hu/soha-nem-latott-fotok-a-romanov-csaladrol

II. Miklós cár és lánya, Anasztázia

A bukott uralkodók közül II. Miklós orosz cár és családja története alakult a legtragikusabban. A cár 1917 márciusában lemondott trónjáról, s ezt követően „házi őrizetben” élt. 1917 őszéig azonban nem fenyegette őket veszély. A bolsevik hatalomátvétel után, 1918 júliusában azonban II. Miklóst feleségével és öt gyermekével együtt titokzatos körülmények között kivégezték. Az ezt követő években többször elterjedt a híresztelés, hogy a cári család egyes tagjai túlélték a leszámolást és nyugatra menekültek. Ez azonban minden esetben kitalációnak bizonyult. A családtagok holttestét 1979-ben és 2007-ben találták meg, személyazonosságukat DNS-vizsgálattal sikerült kétséget kizáróan meghatározni. A szűken vett cári családon kívül a Romanov-dinasztia több más tagját is megölték 1918-ban, elsősorban II. Miklós legközelebbi rokonait, akik később jogot formálhattak volna a monarchia visszaállítására és a trónra. A rokonság távolabbi tagjai közül azonban többeknek sikerült nyugati államokba menekülniük. Ők egészen a Szovjetunió bukásáig nem térhettek vissza Oroszországba. Az utolsó cárt és családját az orosz legfelsőbb bíróság 2008-ban rehabilitálta és a bolsevik jogtiprás áldozatának ismerte el.

doorn Kaiser Wilhelm II. im Exil

A doorni rezidencia és az idős II. Vilmos civil ruhában

II. Vilmos német császár a világháborús vereség elismerése után lemondott és Hollandiába menekült. Hollandia pedig megtagadta a kiadatását, s ezzel lehetetlenné vált a háborúért való felelősségre vonás. Vilmos ezt követően visszavonultan élt Doornban található villájában, ahol megírta emlékiratait. Noha a „doorni ház” viszonylag szerény életvitelt sugall, valójában megtarthatta németországi vagyonának jelentős részét, mivel azt a német állam nem sajátította ki, illetve az elvett javaiért kártérítésre tarthatott igényt. Ennek fejében az 1920-as években jelentős vagyoni kárpótlást és nagy összegű nyugdíjat kapott Németországtól, melynek még 1929-ben is ő volt a leggazdagabb embere.

Az arisztokraták kártalanításáról 1926. június 20-án népszavazást is tartottak Németországban. Ezt a baloldali pártok kezdeményezték. Azt javasolták, hogy az egykori német uralkodócsaládok javait szociális célokra fordítsa az állam: hadirokkantak, árvák és özvegyek segélyezésére, illetve közintézmények elhelyezésére. A népszavazáson azonban a többség – főleg a vidéki lakosság – elutasította a kezdeményezést.

Keinen Pfennig den Fürsten! Sie sollten stempeln gehen! Typische Plakage gegen die Abfindung der Fürsten in Deutschland 12.3.1926

Az egykori császár, II. Vilmos azt is megérte, hogy a Hitler vezette Németország legyőzi Franciaországot 1940-ben. Az egykori császár ekkor táviratban gratulált Hitlernek a revánshoz. Ettől eltekintve azonban a nácik és az egykori uralkodó közt hűvös volt a viszony. 1941-ben, Vilmos halálakor a náci vezetés megtiltotta, hogy Németországban megemlékezzenek az elhunyt uralkodóról, akit így Hollandiában temettek el. Végrendelete értelmében Vilmos császár hamvait addig nem is szabad visszaszállítani Németországba, amíg ott ismét vissza nem állítják a monarchiát. 1945 után a Hohenzollern-dinasztiának a keleti blokk területén lévő javait államosították, 1989 után azonban ezeket visszaigényelhették, illetve kárpótlást kérhettek értük.

Eckartsaui_nyilatkozat

Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; a mély háború keletkezésében semmi részem nem volt.

Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva.

Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, mely Magyarország jövendő államformáját megállapítja.

Kelt: Eckartsau ezerkilencszáztizennyolc, november hó tizenharmadikán.

Károly

Habsburg IV. Károly a széthulló Osztrák-Magyar Monarchia államügyeinek intézéséről 1918 novemberében mondott le – előbb Ausztriára, majd Magyarországra vonatkozóan. (Vagyis két nappal tovább volt magyar király, mint osztrák császár.) Lemondó nyilatkozata azért volt sajátos, mert abban se címeiről, se a Habsburg-dinasztia jogairól nem mondott le.

20 korona

I. Károly Isten kegyelméből Ausztriai császár, Magyarország e néven IV., Apostoli Királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavonországok, Galicia, Lodoméria, Ráma, Szerb, Kún és Bolgárországok, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főhercege, Toscana és Krakó nagyhercege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Fel- és Al-Slézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osviecim és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. hercege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Göre és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsica s Istria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Kattaro és a Szláv őrgrófság ura

Érdemes az atlaszban megkeresni az említett uradalmakat.

Vajon mi célt szolgálhatott, hogy olyan területek címeit (pl. Ráma királya, Jeruzsálem királya) is feltüntette hivatalos titulusában az uralkodó, amelyek már régóta nem is léteztek?

A bizonytalanságot elkerülendő az Osztrák Köztársaság 1919. április 3-án törvénnyel rendezte a „Habsburg-kérdést”. Ebben a család tagjait kitiltották az ország területéről mindaddig, amíg le nem mondanak dinasztikus jogaikról. Ugyanakkor megfosztották őket birtokaiktól is. IV. Károly ezt követően nem is lépett osztrák földre, és a trónörökös Habsburg Ottó is csak 1966-ban, miután 1961-ben már lemondott ausztriai trónigényéről.

Magyarországon IV. Károly két sikertelen visszatérési kísérletét követően született meg a dinasztia trónfosztását kimondó törvény 1921-ben. Károly a sikertelen visszatérési kísérletei után Madeira szigetén élt száműzetésben. Rövid idő adatott neki: nem sokkal a magyar trónfosztását követően a spanyolnátha áldozata lett.

Az uralkodócsalád magyar tagjai (a család úgynevezett nádori ága) azonban továbbra is nagy elismertségnek örvendett. Sokan reménykedtek abban is, hogy Károly fia, Ottó egyszer magyar király lesz. A nemesi címek használatát Magyarországon 1945-ben törölték el, s ekkor államosították az arisztokraták javait is. Habsburg Ottó és családja 1989 után széles körű megbecsülést élvezett Magyarországon. A 2004-ben boldoggá avatott IV. Károly hermája is a budapesti bazilikában található. Madeirán és Innsbruckban szobrot állítottak neki.

Károly IV hermájaIV. Károly hermája a budapesti Szent István Bazilikában

Reklámok