A nyugati civilizáció válsága

verneA huszadik század elején a fejlődés megállíthatatlannak látszott. Ezt az érzést sugározza Jules Verne egész írói munkássága. Az emberek fantáziája szárnyakat kapott, és csodálatos masinákkal népesítették be a jövőt.

Az első világháború egy 20 éven át tartó gazdasági fejlődésnek és az ezzel járó politikai stabilitásnak vetett véget. Noha a huszadik század elején is voltak társadalmi problémák, de a jövő kiszámíthatónak és ígéretesnek tűnt. A korszellemet a felvilágosodás és a polgárosodás optimizmusa hatotta át. A háború után viszont még az addig állandónak hitt dolgok is megváltoztak, s így általánossá vált az elbizonytalanodás a mindennapokban és a nagypolitikában, a gazdaságban és a kultúrában egyaránt. Sokan érezték úgy, hogy nem folytatható az, ami a hatalmas pusztítást okozó háborúhoz vezetett, ezért mindenben lázasan keresték az újat és elfordultak a régitől. Új jövőt ígérő forradalmi mozgalmak születtek, melyek elutasították a 19. század elitista és liberális parlamentarizmusát, valamint a szabadpiac elvére épülő kapitalizmust. A háborúban győztes országokban az emberek megelégedtek „kisebb” változásokkal: a tömegdemokrácia bevezetésével, az állam növekvő társadalmi és gazdasági szerepvállalásával, valamint a munkások érdekeit képviselő pártok és mozgalmak megerősödésével. Ott azonban, ahol a háború vereséget és csalódást hozott, forradalmian új mozgalmak születtek: Oroszországban a kommunizmus, Olaszországban a fasizmus, Németországban a nácizmus. A tömegdemokrácia helyett tömegdiktatúra alakult ki. Ezek mellett azonban számos országban olyan politikai rendszerek jöttek létre, melyek átmenetet képeztek a parlamentáris demokrácia és a modern diktatúrák között. Egyvalamiben azonban mindegyik politikai rendszer hasonlított: mindegyik gazdasági növekedést, s ezzel országa modernizálását akarta elérni.

nyugat alkonya címlap Untergang des Abendlandes

Karl Jakob Hirsch plakátjának forrása: http://www.artnet.de/k%C3%BCnstler/karl-jakob-hirsch/der-untergang-des-abendlandes-XxJmjoQB5uRsUaXvJrNF5w2

Balra Oswald Spengler elhíresült művének magyar kiadása, jobbra pedig a Spengler-mű címét kölcsönvevő előadáshoz készült plakát

A német Oswald Spengler (1880-1936) 1918 és 1922 között írta A Nyugat alkonya (németül: Der Untergang des Abendlandes) című művét. Ebben a világtörténelem nagy civilizációinak keletkezését, felemelkedését és hanyatlását vizsgálta. Spengler tehát azok közé tartozott, akik a nyugati kultúrát nem a valaha volt legjobbnak, hanem a számos civilizáció egyikének tartotta. Nagyhatású művében figyelemreméltó kultúrtörténeti megfigyeléseket tett. Művének címe pedig jól visszatükrözte a korhangulatot: azt a válságérzetet, amely áthatotta az első világháború után elbizonytalanodott nyugati kultúrát. Különösen Európa kultúráját. Spengler munkájának címe így a köznyelvben akként terjedt el, mint a nyugati civilizáció vélelmezett hanyatlására utaló kifejezés. A cím olyannyira találó volt, hogy előadások is kölcsönvették. Egy ilyen eseményhez készített plakátot Karl Jakob Hirsch (1892-1952) német művész 1923-ban. (Ez a vibráló megjelenésű plakát látható a Spengler-mű magyar kiadásának borítója mellett.)

Toynbee convectorRay Bradbury tudományos fantasztikus írásainak gyűjteményes kötete 1988-ban jelent meg. A kötet címe tisztelgés Arnold J. Toynbee történész munkássága előtt.

A nyugati civilizáció hanyatlásának gondolata másokat is arra késztetett, hogy elforduljanak a felvilágosodásnak a töretlen fejlődésbe vetett optimista hitétől. Ehelyett – Spenglerhez hasonlóan – azt hirdették, hogy minden civilizációnak és minden birodalomnak saját életciklusa van, amely az élővilághoz hasonlóan a születéstől a halálig tart. Ilyen szellemben dolgozta fel a világ történelmét Arnold J. Toynbee (1889-1975) brit történész. Tizenkét kötetes munkája, melyben a világtörténelmet 19 nagy civilizáció történetére osztotta, 1934 és 1961 között jelent meg. (Toynbee e nagyszabású munkával olyan ismertségre tett szert, hogy még popkulturális alkotások is megörökítették. Neve még a Playboy magazinban is feltűnt. Az 1953-ban indult Playboy magazin ugyanis korántsem csak szexképek gyűjteménye volt, hanem sokkal inkább a modern férfi életmódját és világképét alakító cikkeké. Toynbee neve úgy jelent meg az 1980-as években a magazin hasábjain, hogy Ray Bradbury egyik sci-fi novellájában a történészről nevezték el az időgépet. Toynbee alakja pedig ezen kívül Az ifjú Indiana Jones kalandjaiban is feltűnt.)

eo1Az első világháború után sokak szorultak segítségre. A társadalom tehetősebb tagjai ezért igyekeztek adománygyűjtéssel és ingyenkonyhák létesítésével segíteni a nyomorgókat.

A háború utáni válságérzet elsősorban a hihetetlen mértékű pusztítás tapasztalatára épült. Úgy tűnt, hogy az európai civilizáció lerombolta önmagát: milliószámra pusztítva el az embereket és a felhalmozott javakat egyaránt. A gyász, a szenvedés és a nyomor valóban hatalmas méreteket öltött, s csak lassan kezdődött meg a válságos helyzetből való kilábalás. A gazdasági termelés a háborúban részt vett európai országokban jelentősen visszaesett. A német és az osztrák ipar 1919-ben nagyjából a harmadát termelte az 1913. évi termelésnek. A német ipari termelés pedig még 1923-ban is csak fele volt a tíz évvel korábbi utolsó békeévének. A vesztes országok gazdasági teljesítményének csökkenése a pénz elértéktelenedésében is megmutatkozott: beköszöntött a hiperinfláció időszaka.

A háború azonban nem csak a vesztes országok gazdaságát viselte meg. Nagy-Britannia a háborút megelőzően a világ bankára és elsőszámú befektetője volt. Ezt a szerepet a költséges háború nyomán elveszítette, s helyébe az Egyesült Államok lépett. Noha Amerikában is megjelent az Európát jellemző elbizonytalanodás és válsághangulat, itt jóval hamarabb tért vissza az optimizmus. Az Egyesült Államok ugyanis az első világháború legnagyobb nyertesének tekinthető: felzárkózott Nagy-Britanniához, s a világ meghatározó nagyhatalmává vált. Míg azonban a hatalmas gyarmatbirodalommal rendelkező Nagy-Britannia számos belső válsággal küzdött, addig az Egyesült Államok gazdasága továbbra is töretlenül fejlődött, ami megalapozta, hogy a világ elsőszámú nagyhatalmává váljon.