A múltat végképp eltörölni

Internacionale kotta

Föl, föl, ti rabjai a földnek,

Föl, föl, te éhes proletár!

A győzelem napjai jönnek,

Rabságodnak vége már.

A múltat végképp eltörölni,

Rabszolga-had, indulj velünk!

A Föld fog sarkából kidőlni,

Semmik vagyunk, s minden leszünk!

Ez a harc lesz a végső,

Csak összefogni hát,

És nemzetközivé lesz

Holnapra a világ.

Az 1871-ben Franciaországban született Internacionálé a munkásmozgalom legismertebb indulója, mely 1922 és 1944 között a Szovjetunió hivatalos himnusza is volt.

Miért éppen 1871-ben és Franciaországban születhetett ez az induló?

Miként jelenik meg a szövegben a kommunizmus eszméje?

Miért válhatott a világforradalmat akaró kommunisták himnuszává az induló?

Hogyan viszonyult a kommunizmus a múlthoz? Miért?

Részlet a Harcosok klubja című filmből

Az 1917 őszén hatalomra került kommunisták céljai közt alapvető fontosságú volt a társadalom átnevelése. A cél a múlt láncainak lerázása és az „új ember”, a „kommunista embertípus” megteremtése volt. A kommunisták úgy gondolták, hogy minden hagyomány káros, mert azok a régi korok szokásait őrzik, s ezzel tartósítják az elavult társadalmi viszonyokat. Vagyis a kizsákmányoló osztályok hatalmát a nép felett. Ezektől akartak megszabadulni, amikor forradalmi dühvel pusztították a múlt relikviáit, szokásait, sőt ezek képviselőit is. El akarták tehát törölni a társadalmi rangokat épp úgy, mint a katonai rendfokozatokat, a vallási hagyományokat és az azokat őrző egyházat, a hagyományos faluközösségeket és a patriarchális családokat egyaránt. Az új, felszabadított kommunista embert a magántulajdon béklyójától is megszabadították volna. Úgy gondolkodtak, ahogy a fenti filmrészlet végén is elhangzik: „amit birtokolsz, az birtokba vesz”. Ez az egyszerűnek látszó elvárás nem csak a Harcosok klubja főhősének okozott nehézségeket, de az orosz néptől is a megszokott életvitelük és értékrendjük teljes újragondolását követelte. A kommunizmus azt várta el, hogy az ember mondjon le az önzésről, s csak valós szükségletei szerint fogyasszon a közösség javaiból. Ezen elvárás szerint például a kommunista ember lakása inkább emlékeztet ideiglenes szállásra, mint otthonra. Annál is inkább, mert a kommunista ideológusok szerint a hagyományos értelemben vett családnak is meg kellett volna szűnnie. A gyerekek neveléséről állami intézmények gondoskodtak volna. Ez leginkább azért lett volna fontos, mert így lehetett volna biztosítani az új nemzedékek átnevelését. Ezért is törekedtek a kommunisták a hagyományos közösségek (a nemzet, az egyház, a faluközösség, a család) felszámolására, hogy azok ne avatkozhassanak bele az új nemzedékek nevelésébe.

vallásellenes1A kommunisták vallásellenes propagandaplakátja szerint választani kell: vagy a betlehemi csillagot követi valaki vagy a kommunisták vörös csillagát. A kommunista propaganda szerint az egyház és a „vallásos babonák” a fejlődés egyik fő akadályai, mivel tudatlanságban tartják a népet. Ezért elvárták, hogy a jó kommunista egyúttal harcos ateista is legyen.

vallásellenes magazinA vallásellenes nézetek terjesztésére „Az istentelen” címmel napilapot is indítottak 1922-ben. Az 1941-ig működő újság naponta több tízezer példányban terjesztette a harcos ateizmus nézeteit. A lapban nem csak Jézus és az ortodox egyház ellen agitáltak, de a többi vallás jellegzetes alakjai és a nyugati kapitalisták is megjelentek karikatúráikon. Az üzenet egyértelmű volt: a vallásosság butaság vagy képmutatás, a gazdagok és a vallási vezetők részéről pedig közönséges csalás és népbutítás.

A társadalom átnevelésének eszközeként tekintettek az iskolákra, az ifjúsági szervezetekre (az ifjú kommunistákat tömörítő komszomolra és a kisiskolásoknak szervezett úttörő mozgalomra), a művészetre és a propagandára (plakát, sajtó, film), de még az állami terrorra is. A kommunista propaganda új hitet akart adni az embereknek: a kommunizmust. Ebben Marx, Lenin és Sztálin lépett a keresztény Szentháromság helyébe, a kommunista ideológia pedig a keresztény dogmák helyébe. A papok szerepét a pártitkárok vették át, a keresztény ünnepeket pedig új, forradalmi ünnepek helyettesítették. Idővel az év legjelentősebb hivatalos ünnepe az 1917-es szocialista forradalom évfordulója lett („Nagy Októberi Szocialista Forradalom”). Az emberi élet fordulópontjaihoz kötődő magánünnepeket is lecserélték: a keresztelő helyébe a névadó ünnepségek léptek, az egyházi esküvőt és temetést pedig állami szertartások váltották fel. Megváltoztak a névadási szokások is: korábban a keresztény szentekről nevezték el a gyerekeket, a szovjet időszakban azonban a munkásmozgalmi vezetőkről. Ekkor jelentek meg az olyan nevek, mint a Nyinel (Lenin neve visszafelé), a Vilen (V.I.Lenin nevéből), a Marlen (Marx és Lenin nevéből), a Revmir (a forradalom és béke szavakból), a Melor (Marx-Engels-Lenin-októberi forradalom szavak kezdőbetűiből), stb.

„Jelen irat felmutatójának, Karaszajev elvtársnak jogot adunk, hogy Jekatyerinodar városában tíz fő leányt szocializáljon, 16-20 éves korig, azokat, akiket Karaszajev elvtárs kijelöl.”

Egy sajátos engedély a forradalom első évéből. A forradalmi hevületben égő kommunisták a nőket is „kollektivizálni”, „szocializálni” akarták. A valóságban ez a „köztulajdonba vétel” csak a kivételezett elvtársaknak (a kommunista pártvezetőknek) tette lehetővé, hogy szexuálisan kihasználják a kinézett fiatal lányokat. Ez a rendelkezés egyébként teljes mértékben megfelelt a kommunista „logikának”, mely nem elégedett meg azzal, hogy a korábbi „kizsákmányolóktól” elvették az előjogaikat, hanem inkább megfordították a korábbi helyzetet. Aki korábban előjogokat élvezett, attól mindent elvettek.

nőkfelszabadításaA kommunista nőmozgalom a nők „kollektivizálása” helyett a nők felszabadítását hirdette a hagyományos keretek alól: az egyház, a család, a nemzeti közösség (lásd: népviselet), valamint a falu közvéleményének és erkölcsi elvárásainak béklyóiból.

A kommunista elvek megvalósítására több, kampányszerű akció indult, de tulajdonképpen egyik hagyományos közösségi formát sem sikerült megszüntetniük. Felszámolták például a magántulajdon bizonyos formáit (a nagyobb vagyonok után a paraszti földbirtokokat is államosították), de nem vettek el mindent (lakások). A forradalmi hevület 1917 után több támadást intézett a vallás, valamint a hagyományos családi keretek ellen. A kommunista hatalomátvétel után sorra születtek az egyént a család „házi rabszolgaságából” felszabadító törvények: engedélyezték a válást és az abortuszt, utóbbit ráadásul ingyenessé is tették 1920-ban. Ezek az intézkedések főleg a városok lakosságára hatottak. Itt ugyanis jóval kevésbé tudott érvényesülni a falusi közvélemény és az egyház visszatartó ereje. A szexuális szabadságot is elhozó rendelkezések viszont rengeteg családot ziláltak szét. A forradalmat követő években több millió gyerek került utcára, akik lopásból és prostitúcióból éltek, s a gyilkosságtól sem riadtak vissza. Az elmérgesedő helyzetet a szovjet nevelési elveket újragondoló Makarenkó vezetésével fogják majd megoldani a sztálini időszakban. Makarenkó ifjúsági nevelőintézeteket és munkatáborokat állított fel, s itt önigazgató ifjúsági közösségeket hozott létre. (A közhiedelemmel ellentétben Makarenkó nem volt híve az erőszaknak, sőt ellenkezőleg: az úgynevezett „makarenkói pofon” csak akkor működött, ha kivételes esetekben csattant el.)

kandinskijVaszilij Kandinszkij festményein a színekkel és a geometrikus formákkal kísérletezett. Az absztrakt művészeti alkotások azt a kérdést is felvetették, hogy mit is nevezünk szépnek, illetve harmonikusnak?

A kommunista forradalmárok újdonságvágya a művészetekben is jelentkezett. A kommunisták a színek és formák harmóniáját kereső avantgárd művészetet támogatták. Ennek képviselői ugyanis teljes egészében elutasították a hagyományos művészet témáit és látásmódját. Így vált az absztrakt festészet a forradalmi Szovjet-Oroszország forradalmi művészetévé.

Málevics fehér négyzet fehér alaponA forradalmi művészek közül Kazimir Malevics ment a legmesszebb, amikor 1919-ben Moszkvában kiállította Fehér alapon fehér négyzet című művét, mely immár művészetfilozófiai kérdéseket feszeget: mitől is művészet a művészet? A festő életútjáról és művészetéről itt lehet rövid, de átfogó képet kapni.

A szovjet kommunisták 1919-ben létrehozták a Harmadik Internacionálé nevű nemzetközi szervezetet az orosz forradalom terjesztésének, vagyis a világforradalom kirobbantásának reményében. A különböző országokban működő kommunista pártok összefogására született szervezetet röviden Kominternnek is nevezték. A szervezet 1919 és 1943 közti fennállása során hét nemzetközi kongresszust tartott. A Harmadik Internacionálé alkalmából Vlagyimir Tatlin építész a párizsi Eiffel-toronynál is monumentálisabb emlékművet akart állítani 1919-ben. A formabontó építménynek azonban csak a tervei készültek el.

Reklámok