Ellenforradalmi korhangulat

Keresztény_Nemzeti_Egyesülés_Pártja

 Választási plakát 1920-ból

Minek a szimbóluma volt a vörös, kalapácsos ember? Miként jelenik meg a plakáton a kereszténységre és a nemzetre való utalás? Honnan származik eredetileg a plakát jelmondata?

A proletárdiktatúra után hamar megkezdődött a leszámolás a tanácsköztársaság örökségével. Ennek eszköze volt a fizikai erőszak (fehérterror), az internálás és bírósági számonkérés, a munkahelyek „megtisztítása”, valamint a propaganda. Balra a tanácsköztársaság idején köztulajdonba vett Margit-sziget látható; jobbra: tanácsköztársaság ellenes plakát.

Miként jelenik meg a „Minden a miénk” felirat az egyik és a másik képen? Kivel állítja szembe a menekülő népbiztost a kommünellenes propagandaplakát?

Tovább olvasom!

A hatalmi vákuum

1919augszept1919 nyarán a román hadsereg megszállta az ország jelentős részét, s katonai ellenőrzés alá vonta a kormányt, a közigazgatást, a sajtót és a postát. Az ország javait lefoglalták, s elkezdték román területre szállítani azokat.

(A térképet Nagy Béla, az MTA BTK Történettudományi Intézetének térképésze készítette)

Mikor került román kézre a főváros? Mely területeket foglalta el a román hadsereg 1919 őszére az országból? Az ország melyik térsége nem állt idegen megszállás alatt 1919 őszén? Mit gondolsz, miért szállították el az országban talált javakat a románok?

A tanácsköztársaság összeomlása után hatalmi vákuum alakult ki az országban. Ez lehetőséget adott az idegen, megszálló hadseregeknek a területfoglalásra. A román hadsereg lényegében ellenállás nélkül foglalhatta el az ország középső területeit, a fővárost és az Észak-Dunántúl jelentős részét. Ugyanekkor a csehszlovák csapatok is előrenyomultak (ismét) a Felvidéken.

Az idegen megszállás nyomán felborult az addigi törvényes rend, s az átalakuló hatalmi viszonyokat a szervezkedő belpolitikai csoportok megpróbálták a maguk javára fordítani. A tanácsköztársaság ellen már 1919 márciusától szerveződtek magyar ellenforradalmi csoportok. Ők a kommün idején a proletárdiktatúra destabilizálására törekedtek. A dunántúli vasutasokat ők buzdították a júniusi sztrájk kirobbantására. Az antant nagyhatalmakat pedig arról győzködték, hogy azok ne ismerjék el a tanácsköztársaság vezetőit az ország urainak, sőt buktassák meg őket. A tanácsköztársaság bukása után a kérdés az volt, hogy melyik ellenforradalmi csoport tudja magához ragadni a hatalmat az országban? S vajon sikerül-e elérni, hogy a megszálló haderők kivonulásával ez a hatalom ne csak névleges legyen?

Tovább olvasom!

Kell-e beszélni a kommunisták származásáról?

szocdem ellenes antiszemita Szociáldemokrata ellenes plakát a tanácsköztársaság után. A vörös bohócként ábrázolt szakszervezeti vezetőt úgy jelenítették meg, mint aki az álarc alatt valójában zsidó. (A pajesz, a kopaszodó kerek fej, a görbe orr, a vastag ajkak a zsidóság ismertetőjegyei voltak a korabeli antiszemita rajzokon. Ezzel szemben az álarcon látható kackiás bajusz „nemzetinek” számított.)

Az OFI 11. osztályos tankönyve részletesen foglalkozik azzal, hogy miért volt sok zsidó származású vezető a kommunisták között a tanácsköztársaság idején. A tankönyv azért ír erről a kérdésről, mert már a tanácsköztársaság idején megjelent az az értelmezés, hogy a kommün nem más, mint „zsidóuralom”. A Horthy-korban pedig széles körben népszerű volt a „kommunisták = zsidók” azonosítás. De napjainkban is lehet hallani olyan véleményt, hogy „a zsidók mindig az internacionalista, nemzetellenes, kozmopolita ideológiákat szerették”, illetve „a kommunizmus a zsidók műve, hogy a királyok és nemesek helyére kerülhessenek.”

Szerintem tehát három okból is érdemes egy kicsit körüljárni ezt a kérdést:

  1. Enélkül a Horthy-korszak antiszemitizmusa nem lenne érthető
  2. Ma is vannak, akiket kifejezetten érdekel ez a téma
  3. Megkísérelhetünk megérteni néhány fontos történelmi jelenséget: az asszimilációt és az antiszemitizmus

Tovább olvasom!

Politikai kisszótár a tanácsköztársasághoz

karikatura_allatkertAz állatkert lakóinak politikai-társadalmi besorolása egy korabeli vicc szerint

A kommunisták határozott világképpel és politikai programmal rendelkeztek. Ennek lényege, hogy a társadalmat két csoportra osztották: a kizsákmányolókra (urak, gazdagok, hatalommal rendelkezők, munkaadók) és a kizsákmányolás áldozataira (szegények, beosztottak, munkavállalók). A proletárdiktatúra célja e viszony megfordítása volt. Vagyis el akarták venni a kizsákmányolók javait, hogy azokat a korábbi kizsákmányoltak érdekében használják fel. Ezt fejezte ki a „Minden a miénk!” és a „Minden a népé!” jelmondat. A kommunisták úgy képzelték, hogy többé nem lesz magántulajdon, hanem mindenki az állam számára termel és szükségletei szerint részesül a közös javakból. Ennek megfelelően újjászervezték az államot, s átalakították a tulajdonviszonyokat.

Tovább olvasom!

Tisza vs Károlyi

Tisza szoborKárolyi szobor 2

Tisza István és Károlyi Mihály szobra a Parlament mellett. A két szobor szinte ugyanazon a helyen lett felállítva: Tisza szobra a Horthy-korban és napjainkban látható a tér északi részén, Károlyi szobra pedig az 1970-es évektől a legutóbbi időkig állt ugyanott.

Az első világháború utáni összeomlás olyan súlyos tragédia volt, hogy a kortársak és az utókor is igyekezett, igyekszik felelőst találni a korabeli magyar politikusok közül. A baloldal hagyományosan Tisza Istvánt, a jobboldal Károlyi Mihályt tekinti a súlyos tragédia fő felelősének. Viszont a baloldal Károlyit az első köztársasági elnökként és demokrataként ünnepli, míg a jobboldal Tiszában látja az elveszett aranykor hősies megtestesítőjét. A két politikus megítélése olyannyira ellentétes, hogy még szobraik se férnek meg egy helyen – mintha két párhuzamos múltja lenne az országnak. Az alábbiakban néhány jellegzetes idézet segítségével illusztráljuk, hogy mit gondolt személyükről az utókor.

Érdemes megfigyelni, hogy mely szövegrészek próbálnak az érzelmekre, s melyek az értelemre hatni! Mely szövegrészek elemzik az egykori történeti helyzetet, s melyek fogalmaznak meg ítéletet? Az ítélkező szövegrészeknél érdemes belegondolni, hogy milyen világnézet jegyében fogalmazza meg véleményét az ítéletalkotó!

Tovább olvasom!

A pacifista hadügyminiszter

Nem akarok többé katonát látni!”

A Károlyi-kormány első hadügyminiszterének, Linder Bélának elhíresült szavai

Amikor a múlt eseményeit, szereplőit akarjuk értékelni, két feladatunk van:

  1. A történeti elemzés, melynek során összegyűjtjük a rendelkezésünkre álló tényeket, s megpróbáljuk rekonstruálni az események menetét, a résztvevők cselekedeteinek indítékait.
  2. Az erkölcsi, világnézeti alapon álló ítéletalkotás, melynek során kialakítjuk saját véleményünket az adott történelmi eseményről, személyekről.

A történeti elemzés inkább igényel tárgyilagosságot: körültekintő adatgyűjtést és a múlt megértéséhez szükséges empátiát. Az ítéletalkotás azonban már vállaltan szubjektív: személyes vélemény, amely jelentősen függ az ítéletalkotó személy világlátásától, habitusától. Éppen ezért racionálisan vitatkozni a történeti elemzésről érdemes. (Egyes történészek kimondottan csak azt is tekintik feladatuknak, hogy a történeti elemzést végezzék el, s az ítéletalkotást rábízzák a közönségre.)

Fontos irányelv azonban, hogy ne essünk az anakronizmus csapdájába. Csak akkor járunk el ugyanis korrekt módon a múlt eseményeivel és személyeivel szemben, ha nem az utókor mindentudásával kérjük számon őket. Természetesen az elvárható, hogy egy történelmi szereplő számoljon saját tetteinek lehetséges következményeivel, amikor cselekszik. Ez számon is kérhető rajta. Olyan eseményekért azonban hiba felelősnek tartani valakit, amelyeket nem ő okozott, illetve amelyeket nem láthatott előre. Ugyancsak fontos mérlegelni, amikor egy történelmi személy döntéseit vizsgáljuk, vajon lett volna-e más, jobb lehetőség, amit választhatott volna?

Tovább olvasom!