A kép megtekinthető nagyobb méretben, ha rákattintasz!
És letölhető pdf formátumban!
Az 1918. november 4-i kieli matrózlázadás hamar forradalmasította a várost, majd egész Németországot.
A német kommunisták pártját más néven Spartakus Szövetségnek is nevezték. Ide tömörültek a fennálló rendszer leghangosabb kritikusai, akik véget akartak vetni a háborúnak, a császárságnak és a kapitalista gyárosok uralmának is. 1918 őszén a forradalmi közhangulatban úgy tűnt, eljött az ő idejük.
A német köztársaság alapításáról készült emléklap közepén látható fotón Philipp Scheidemann kikiáltja a köztársaságot 1918. november 9-én. A kép jobboldalán látható három személy közül fent Friedrich Ebert (az első köztársasági elnök), alatta középen pedig Scheidemann (a köztársaság első miniszterelnöke) látható.
Karl Liebknecht ugyancsak 1918. november 9-én kiáltotta ki a szocialista köztársaságot. Erre emlékeztet a Kelet-Berlinben 1945 után felállított emléktábla.
Politikai erőviszonyok Németországban az első világháborút követően. A kommunisták proletárdiktatúrát akartak, míg az ultranacionalisták jobboldali katonai diktatúrát. A többség (polgári szociáldemokraták, katolikus centrumpártiak, liberálisok) viszont köztársaságpártiak voltak. A konzervatívok a monarchia visszaállítását szerették volna.
Vilmos átlépi Belgium és Hollandia határát (1918. november 10.)
Forrás: Bundesarchiv, Bild 183-R12318 / CC-BY-SA 3.0
Matthias Erzberger német politikus aláírja a fegyverszüneti egyezményt 1918. november 11-én. (A szemben álló antant tábornok a francia Ferdinand Foch.)
Kommunista puccskísérlet Berlinben 1919 januárjában.
január 15-én, a berlini kommunista puccs bukása után több száz kommunistát öltek meg, köztük a két legjelentősebb kommunista vezetőt: Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot, akiket a nemzetközi munkásmozgalom a kommunizmus mártírjának tekint. A kivérzett kommunista párt nem vett részt a Spartakus-puccs leverése után négy nappal megrendezett nemzetgyűlési választáson.
Az 1919 februárjában összeülő nemzetgyűlés a weimari Nemzeti Színházban ülésezett. Weimarra nem csak azért esett a választás, mert a város biztonságosabb volt Berlinnél, hanem azért is, mert a német kultúrtörténetben is kiemelt jelentőségű.
1920 márciusában a Kapp-puccsban résztvevő katonák páncélvonattal érkeznek Berlinbe.
Berlini utcakép 1920 márciusában a Kapp-puccs idején.
Walther Rathenau külügyminiszter 1922. június 24-én lett az Organisation Consul nevű ultranacionalista szabadcsapat merényletének áldozata. Az utcai harcok és a politikai merényletek az első világháború után még évekig hozzátartoztak a német nagyvárosok mindennapjaihoz.
A TANKÖNYVÖN TÚL 