A hatalmi vákuum

1919augszept1919 nyarán a román hadsereg megszállta az ország jelentős részét, s katonai ellenőrzés alá vonta a kormányt, a közigazgatást, a sajtót és a postát. Az ország javait lefoglalták, s elkezdték román területre szállítani azokat.

(A térképet Nagy Béla, az MTA BTK Történettudományi Intézetének térképésze készítette)

Mikor került román kézre a főváros? Mely területeket foglalta el a román hadsereg 1919 őszére az országból? Az ország melyik térsége nem állt idegen megszállás alatt 1919 őszén? Mit gondolsz, miért szállították el az országban talált javakat a románok?

A tanácsköztársaság összeomlása után hatalmi vákuum alakult ki az országban. Ez lehetőséget adott az idegen, megszálló hadseregeknek a területfoglalásra. A román hadsereg lényegében ellenállás nélkül foglalhatta el az ország középső területeit, a fővárost és az Észak-Dunántúl jelentős részét. Ugyanekkor a csehszlovák csapatok is előrenyomultak (ismét) a Felvidéken.

Az idegen megszállás nyomán felborult az addigi törvényes rend, s az átalakuló hatalmi viszonyokat a szervezkedő belpolitikai csoportok megpróbálták a maguk javára fordítani. A tanácsköztársaság ellen már 1919 márciusától szerveződtek magyar ellenforradalmi csoportok. Ők a kommün idején a proletárdiktatúra destabilizálására törekedtek. A dunántúli vasutasokat ők buzdították a júniusi sztrájk kirobbantására. Az antant nagyhatalmakat pedig arról győzködték, hogy azok ne ismerjék el a tanácsköztársaság vezetőit az ország urainak, sőt buktassák meg őket. A tanácsköztársaság bukása után a kérdés az volt, hogy melyik ellenforradalmi csoport tudja magához ragadni a hatalmat az országban? S vajon sikerül-e elérni, hogy a megszálló haderők kivonulásával ez a hatalom ne csak névleges legyen?

Ellenforradalmi csoport neve Mit érdemes tudni róluk?
Antibolsevista Comité (ABC) A dualizmuskori elit számos tagja menekült Bécsbe a tanácsköztársaság elől. Körükben szerveződött meg gróf Bethlen István vezetésével az Antibolsevista Comité (magyarul: bolsevikellenes bizottság) nevet felvevő kommünellenes csoport
Aradi-szegedi ellenkormány A tanácsköztársaság legitimitását el nem ismerő politikusok gróf Károlyi Gyula vezetésével ellenkormányt alakítottak 1919. május 5-én Aradon. A kormány később Szegedre tette át a székhelyét. Az ellenkormány hadügyminisztere és az támogatásukra toborzott Nemzeti Hadsereg „fővezére” Horthy Miklós lett
Nemzeti Hadsereg Horthy Miklós vezetésével létrejött katonai erő, mely 1919 augusztusában önállósította magát a szegedi ellenkormánytól. A tanácsköztársaság bukása után jelentősen felduzzadt a haderő létszáma, mivel sok katona a magyar Vörös Hadsereg szétesése után állt át az új haderőbe
Fehér Ház csoport Friedrich István fővárosi ellenforradalmi csoportja, amely a tanácsköztársaság idején alakult. Érdemi tevékenységet azonban csak a kommün bukása után végzett: augusztus 6-án román katonai segítséggel puccsot hajtott végre a Peidl Gyula vezette szociáldemokrata kormány ellen, s Friedrich alakított kormányt. Ezt azonban az antant nagyhatalmak nem ismertek el legitimnek
MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) Az első világháborúban harcolt katonák szervezete, melyet 1919 januárjától Gömbös Gyula vezetett. A Károlyi-időszakban a kormány pacifizmusát kifogásolták, a tanácsköztársaság idején elmenekültek az országból. Köreikből szerveződött a Horthy Miklós vezette Nemzeti Hadsereg.
ÉME (Ébredő Magyarok Egyesülete) Elsősorban fővárosi szervezet, melynek tagjai az ország minden gondjáért a zsidókat okolták. Más kérdésekben azonban nem volt körükben egyetértés, így nem alakultak párttá. Tüntetéseket szerveztek, plakátokat és újságot adtak ki, s antiszemita uszításukkal jelentősen befolyásolták a fővárosi közhangulatot.

Gyenge kísérlet a demokratikus köztársaság visszaállítására

A tanácsköztársaság bukása és vezetőinek elmenekülése után az addig háttérbe szorított polgári szociáldemokraták vették kezükbe az ország irányítását. A szakszervezetek tömegbázisára támaszkodó új kormány megkezdte a proletárdiktatúra felszámolását és a polgári demokrácia intézményeinek visszaállítását. Peidl Gyula miniszterelnök kezdeményezte, hogy nagykoalíció alakuljon a demokratikus pártokkal (a polgári radikálisokkal és a kisgazdákkal). Azt remélte, hogy így megelőzhető egy jobboldali diktatúra, illetve a királyság restaurációja. Ajánlatát azonban visszautasították, mivel a szociáldemokratákat ekkor széles körben kommunistagyanús elemekként kezelték. A kormányt az antant hatalmak sem ismerték el. Így augusztus 6-án egy néhány főből álló ellenforradalmi csoport – Friedrich István vezetésével – sikeres puccsot hajthatott végre, s lemondathatták az éppen ülésező Peidl-kormányt.

Az ellenforradalmi erők puccsa

A Peidl-kormány megbuktatásának másnapján Friedrich István vezetésével új kormány alakult. Az új kormány első intézkedésével minden 1918. október 31-e után született rendelkezést érvénytelennek nyilvánított. Emellett eljárást indítottak mindenki ellen, aki a tanácsköztársaság idején szerepet vállalt. 1922-ig mintegy 70 ezer személy ellen indult bírósági eljárás, s a perbe fogottak mintegy 60%-a ellen született elmarasztaló ítélet. (Nagyjából annyi személy ellen indult eljárás, illetve született ítélet, mint a második világháború után!)

A Friedrich-kormány mellett a szegedi ellenkormány és az általa szervezett Nemzeti Hadsereg számított még jelentősebb politikai tényezőnek 1919 augusztusában. A szegedi ellenkormány azonban hamarosan feloszlott, hogy ezzel támogassa a Friedrich-kormányt. Az időközben mintegy 30 ezer fősre duzzadt Nemzeti Hadsereg viszont Horthy Miklós vezetésével önállósította magát, s áttette székhelyét Siófokra. Az útba eső területeken a hadsereg tiszti különítményei számos helyen léptek fel erőszakosan, s lincselésre bujtogatták a helyi lakosságot is. Százakat öltek meg a tanácsköztársaság hívei és a tanácsköztársaságért felelősnek kikiáltott zsidók közül. A különítmények akcióinak célja a forradalmak híveinek megfélemlítése volt.

Az antant békéltetési kísérlete

Bandholtz A megszállt Magyarország hivatalosan az antant katonai ellenőrzése alatt állt. A négy győztes nagyhatalom (Nagy-Britannia, USA, Franciaország és Olaszország) közös katonai missziót küldött az országba, melyben az amerikaiakat Harry Hill Bandholtz tábornok képviselte. A feladatait 1919 augusztusa és 1920 februárja között ellátó tábornok – hasonlóan az amerikai politikához – nem viseltetett előítéletekkel a legyőzött magyarsággal szemben, s igyekezett érvényesíteni az antant elvárásait a román megszállókkal szemben. A törvénytelen román rekvirálásoknak igyekezett elejét venni. E tevékenységének emblematikus eseménye volt, hogy 1919. október 5-én megállította a Nemzeti Múzeumot kifosztani akaró román katonákat. Magyarországi élményeiről naplót vezetett, amely ma már magyarul is olvasható. Halála után, 1936-ban szobrot állítottak tiszteletére, mely jelenleg is a Szabadság téren, az Egyesült Államok követsége előtt áll.

Az antant nagyhatalmak 1919 októberében George Russel Clerk brit diplomatát bízták meg azzal a feladattal, hogy az országban uralkodó kaotikus hatalmi viszonyokat tisztázza. A diplomata először megegyezett a román haderővel az országból való kivonulásról. November közepén a román hadsereg meg is kezdte a Dunántúl, a főváros, majd a Duna-Tisza közének kiürítését, a Tiszántúlt azonban csak 1920 áprilisában hagyták el. A románok visszavonulását követően 1919. november 16-án Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén látványosan bevonult a fővárosba.

A Magyarországra küldött brit diplomata másik feladata az volt, hogy olyan koalíciós kormányt hozzon létre, amelyben minden jelentősebb politikai erő részt vesz. Ez a kormány november 24-én alakult meg Huszár Károly vezetésével. Az új kormány feladata az volt, hogy levezényelje az új országgyűlés megválasztását, amire 1920 januárjában került sor.

A Nemzeti Hadsereg bevonulása  Bp-re

A Nemzeti Hadsereg bevonulása Budapestre 1919 novemberében