BUÉK!

Nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok a blog minden olvasójának!

Az előző posztban látható volt a szeptemberben indult blog évvégi statisztikája, ami számomra több szempontból is figyelemreméltó. Egyrészt nagyon örömteli, hogy a bejegyzések sokakhoz eljutnak – és nem csak a határokon belül. Másrészt nagyon érdekes látni, hogy melyik bejegyzéseknek volt a legnagyobb az olvasottsága. Úgy tűnik, hogy a tankönyvekben kevesebb helyet kapó életmódtörténet (klasszikus férfidivat) és a nőtörténet iránt legalább annyi érdeklődés van, mint a vezető politikusok (Tisza István, Károlyi Mihály, Horthy Miklós) életútja és emlékezete iránt. Tanulságos továbbá, hogy az olyan elméleti jellegű kérdések is érdekesek az olvasóknak, mint például a bűnbakképzés mikéntjéről szóló bejegyzés. Vagyis az olvasói visszajelzések egyértelműen megerősítik azt a vélekedésemet, hogy a történelem a maga sokszínűségében és összetettségében izgalmas. E szellemben fogjuk tehát folytatni az előttünk álló 2016-os évben is.

A következő bejegyzésekben az első világháborút lezáró békerendszerrel foglalkozunk, majd pedig egy körkép következik a világtörténelem két világháború közti időszakáról.

Zárásként pedig hadd ajánljak egy különösen izgalmas japán rajzfilmet, mely egy igen különleges perspektívából közelít az európai kultúrkincshez – és a történet egyik szála a két háború közti időszak történelmének oktatásához is használható (de erről majd később részletesen):

A japán Fullmetal Alchemist című rajzfilmsorozat főcímzenéje. Az emblematikus japán rajzfilmsorozat az európai kultúrkör sajátos feldolgozása, s így a történelem, a filozófia és erkölcstan oktatásában többféleképpen is jól hasznosítható

Reklámok

Karácsony a két háború között

Karácsonyi üdvözlet 1920as évek 2

A karácsonyt a két háború között alapvetően hasonlóan ünnepelték a különböző társadalmi rétegek. Egyházi szempontból azonban az ünnep soha nem tartozott a legfontosabbak közé. A legjelentősebb keresztény ünnep ugyanis a megváltásra emlékező húsvét, nem pedig Jézus születésnapja. Éppen ezért az egyház nem is nézte jó szemmel a karácsony népszerűségének növekedését. Az ünnep biblikus jellege ellenére ugyanis egyre jobban eltávolodott vallási gyökereitől, s fogyasztói jellege vált hangsúlyosabbá. Ezt fejezte ki az is, hogy egyre nagyobb hangsúly került az ajándékozásra, s ennek megfelelően Szent Miklós püspök személye is egyre jobban összekapcsolódott az ünneppel.

betlehemezők 1930as évek

A karácsonyi népszokások közé tartozott a betlehemezés, vagyis a betlehemi pásztorok karácsonyi üdvözletének jelképes megismétlése. Az 1930-as években a katolikus egyház mozgalmat is szervezett a betlehemezés hagyományának elterjesztésére, hogy ezzel hangsúlyozzák az ünnep eredetét. Ekkor jelentek meg a lakásokban is felállítható betlehemek.

Tovább olvasom!

A Hóman-kérdés és a politikai lövészárkok

homan_balint

Interjú Paksa Rudolffal, az MTA Történet- tudományi Intézetének munkatársával a HETEK 2015. augusztus 19-i számában (Forrás):

Jó történész, tehetséges intézményvezető, sikeres politikus – mindez elmondható Hóman Bálintról, mint ahogy az is, hogy tíz évig tartó minisztersége idején jelentősen hozzájárult az antiszemita intézkedések megszületéséhez és a zsidóellenes közhangulat fokozódásához. A Horthy-korszak emblematikus figurájának rehabilitálásáról és a Székesfehérvárra tervezett szobra körül kialakult vitáról Paksa Rudolf történésszel beszélgettünk.

Tovább olvasom!

Az erőszak a háború utáni Magyarországon

Balra a forradalmi törvényszék akaszt Sátoraljaújhelyen, jobbra a Nemzeti Hadsereg tiszti különítményesei akasztanak Tabon

 Az 1919-es eseményekre szokás úgy tekinteni, mintha ez egy különösen erőszakos fejezete lett volna a magyar történelemnek. A vörös- és a fehérterror mértékéről, a halottak számának megbecsléséről immár évszázada vitatkoznak történészek, publicisták, politikusok és a történelem iránt érdeklődők. A véres „számháború” közepette pedig gyakran elfelejtkeznek arról, hogy az eseményeket azok összefüggéseivel együtt kellene vizsgálni. Ha ezt tennék, akkor kiderülne, hogy az első világháborút követően minden tekintetben megnőtt a társadalom erőszakossága. És pedig nem csak nálunk, Magyarországon, hanem mindenütt Európában, sőt még az Egyesült Államokban is. (Nem véletlenül ekkor következett be a gengszterkorszak…)

Már 1918 őszétől megfigyelhető az erőszakos cselekmények (lincselés, rablás, gyilkosság, merénylet, verekedés) számának növekedése, s a közállapotok majd csak az 1920-as évek közepére normalizálódtak Magyarországon. A történeti kutatások arra is rámutatnak, hogy a kortársak általában eltúlozták az erőszakos halált elszenvedők számát – még pedig általában úgy, hogy saját politikai ellenfeleiket feketítsék be ezáltal. Ha azonban összehasonlítjuk a magyar eseményeket más országok helyzetével, akkor azt láthatjuk, hogy nálunk arányaiban kevesebb áldozatot követelt az első világháború utáni forradalmi-polgárháborús időszak, mint orosz, német, osztrák, olasz vagy éppen finn területen. Ebbe feltehetőleg az is közrejátszott, hogy a Károlyi-kormány lefegyverezte a frontról hazatérő katonákat.

Az is figyelemreméltó, hogy a témán belül szinte csak a vörösterror és a fehérterror összehasonlításáról esik szó, arról pedig jóval kevésbé, hogy spontán lincselések már 1918 őszétől voltak; illetve a román megszállás idején statáriálisan kivégzett magyarok száma meghaladta a vörös- és fehérterror áldozatainak számát. Ezek a tények ugyanis kevésbé illeszkednek bele a bal- és jobboldal immár évszázados egymásra mutogatásába… Tovább olvasom!

Horthy

 Admiral_Horthy,_WW1_postcard

Horthy Miklós admirális az első világháború idején

 1919-ben új politikai szereplő tűnt fel a magyar politikai életben: Horthy Miklós. Az 1868-ban született Horthy tehát már elmúlt 50 éves, amikor politikai szerepet vállalt. Ez élete végéig meg is látszott rajta, mindvégig katonaként gondolkodott, akitől a politikai taktikázás távol állt. (Hazudni és színlelni még akkor se tudott, amikor például egy diplomáciai tárgyaláson fontos lett volna, hogy ne tudódjon ki a magyar szándék.)

Tovább olvasom!

Eredményhirdetés

1.png

Az október 18-án meghirdetett játékra (Írj első világháborús ajánlót a blogra!) mindössze egy pályázó küldött be ajánlót. A blog Howard Malcolm Fox név alatt pályázó olvasója a „Nyugaton a helyzet változatlan” című filmet ajánlotta. Sajnos ez a mű nem felel meg a játék kiírásának (mostanában látható kiállítás, vagy nemrég megjelent könyv, esetleg film), hiszen a téma egyik legnagyobb klasszikusáról van szó, amiről később még lesz is szó a blogon. Az azonban nem kétséges, hogy Mr. Fox 😉 lelkesedéséért megérdemli a nyereményt, a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításaira szóló két jegyet.