A békekonferencia működése

bekekonferencia_abra

A békekonferencia szervezeti felépítése – nyomtatható formátumban elérhető a letölthető segédanyagok menüpontban

Mely államok vezetői hozták a döntéseket? Kik dolgoztak a középszintű bizottságokban és albizottságokban?

Az első világháborút lezáró békekonferencia a huszadik század meghatározó jelentőségű eseménye volt. Itt rajzolták újra a világ térképét, s számos 20. századi konfliktus is ide vezethető vissza. Az 1919. január 18-án megnyitott konferenciára 27 ország küldöttei kaptak meghívást. Szovjet-Oroszországot egyáltalán nem hívták meg, a vesztes államokat pedig csak akkor, amikor már kialakultak a rájuk vonatkozó elképzelések. Meghatározó szava az öt győztes nagyhatalomnak (Franciaországnak, Nagy-Britanniának, az Egyesült Államoknak, Olaszországnak és Japánnak) volt. Ezt tükrözte a konferencia működése is.

A legfőbb szerv az öt nagyhatalom vezetőiből és külügyminisztereiből álló Legfelső Tanács, vagy más néven Tízek Tanácsa volt. Az öt külügyminiszter azonban külön is ülésezett, hogy előkészítse a Tízek Tanácsa elé kerülő javaslatokat. Ezt nevezték a Külügyminiszterek Tanácsának. A végső döntés azonban a nagyhatalmak vezetőinek a kezében volt. Mivel Japán az európai ügyekbe nem akart beleszólni, ezért az Európára vonatkozó kérdésekben tulajdonképpen a francia, brit, olasz miniszterelnöknek, illetve az USA elnökének volt meghatározó szerepe. Ezért őket nevezték a „Négy Nagy”-nak. (Egy ideig az olasz miniszterelnök nem vett részt a döntésekben, ekkor „Három Nagy”-ról beszéltek.) A konferencia formális elnöke a vendéglátó Georges Clemenceau miniszterelnök volt.

A konferencia középszintű testületei az egyes bizottságok voltak. Ilyen volt a Területi Bizottság, a Jóvátételi Bizottság, a Lefegyverzési Bizottság, a Népszövetség felállítását előkészítő Bizottság, a Légügyi Bizottság – és még néhány. Egy-egy bizottságnak több szakmai albizottsága volt. Így például a Területi Bizottságnak volt egy „Németország keleti határait” megállapító albizottsága, egy csehszlovák albizottsága, egy román-jugoszláv albizottsága stb, ahol egy-egy vitatott határszakasz elhelyezkedését állapították meg. (Kifejezetten magyar albizottság nem volt, mivel Magyarország határairól a csehszlovák, illetve a román-jugoszláv albizottságban született döntés.) A bizottságokba és albizottságokba a békekonferencián résztvevő országok delegálták a diplomatáikat, illetve szakértőiket.

big four

A „Négy Nagy”: David Lloyd George brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnök és Thomas Woodrow Wilson az Egyesült Államok elnöke.Forrás: http://www.slideshare.net/mtaft/peace-after-wwi

112-page-001

A nagyhatalmak céljai – Forrás: http://etananyag.ofi.hu/uploads/learning_objects/3355/uncompressed/#112/z

Érdemes végiggondolni, hogy melyik nagyhatalomnak milyen céljai voltak, s ezekből mit ért el végül. Melyik nagyhatalmak mondhattak le könnyebben az európai ügyekbe való beleszólástól? Vajon miért éppen Franciaország ragaszkodott a leginkább a céljai megvalósításához? Összefügghet-e ez azzal, hogy éppen Franciaország szenvedte a győztes nagyhatalmak közül a legnagyobb emberi és anyagi veszteséget?