A békeszerződések tartalma

treatyhead

A vesztes országokkal kötött békeszerződések egy kaptafára készültek, ugyanazokat a főbb elemeket tartalmazták:

  1. Kimondták, hogy a vesztes államok felelősek a háborúért
  2. Megállapították a vesztes államok új határait és elvették gyarmataikat, valamint rendelkeztek az elvett területek hovatartozásáról
  3. Kötelezték a vesztes államokat, hogy a háborús károk jóvátétele céljából adjanak kártérítést a győzteseknek
  4. Előírták, hogy a vesztes államok legfeljebb mekkora hadsereget tarthatnak fenn
  5. Létrehoztak egy nemzetközi szervezetet (Népszövetség), hogy a jövőben itt lehessen megtárgyalni az államok közt felmerülő vitákat

Területi kérdések

eu1924uj

Európa az első világháború után

A térképet Nagy Béla, az MTA BTK Történettudományi Intézetének térképésze készítette

A blog egyik első bejegyzésében már volt szó arról, hogy az első világháború milyen jelentős mértékben változtatta meg Európa térképét. Néhány fontosabb rendelkezést azonban érdemes még kiemelnünk:

  • A német ipari területet, a Saar-vidéket az antant nagyhatalmak ellenőrzése alá helyezték, s az itteni ipari termelést jóvátétel címén lefoglalták
  • Danzigot (lengyelül: Gdańsk) úgynevezett „szabad várossá” nyilvánították azért, hogy így Lengyelország egy jól kiépített kikötővároson keresztül kapcsolódhasson be a Balti-tengeri kereskedelembe
  • A Szudéta-vidéken a békeszerződés figyelmen kívül hagyta az 1918 őszén önállóságukat kinyilvánító német területek igényeit
  • Ezen felül előírták, hogy Németország és Ausztria nem egyesülhet (Anschluss-tilalom)
  • Ausztriának még azt is megtiltották, hogy az állam hivatalos nevében szerepeljen a „német” szó. (Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után megmaradt osztrák terület megnevezésére ugyanis 1918-ban hivatalosan a Deutschösterreich (magyarul: Németausztria) kifejezést használták.)
  • Ugyancsak megtiltották, hogy Ausztria visszaállítsa a monarchiát. (Habsburg IV. Károly magyarországi visszatérésére irányuló kísérletét 1921-ben ugyancsak nemzetközi tiltakozás kísérte, a környező utódállamok fegyveres beavatkozást helyeztek kilátásba.)
  • Bulgária számára a béke azért volt sokkoló, mert a világháború idején elfoglalta mindazon területeket, amelyekre igényt tartott, azonban a békeszerződés elvette tőle ezeket, sőt még további bolgár területeket is. Az új határokkal Bulgária elvesztette égei-tengeri kijáratát. Összességében egyébként Bulgária szenvedte el a legkisebb területi és népességveszteséget: 11,5 ezer km2-t és 480 ezer lakost veszített, s így területe 102,7 ezer km2-re csökkent.
  • Németországtól és Törökországtól elvették gyarmataikat is, amelyeket hivatalosan a Népszövetség, ténylegesen azonban Franciaország, Nagy-Britannia és Japán felügyelete alá helyeztek. Ezeket nevezték mandátumterületnek.

Jóvátételek

Az első világháború hadi kiadásait a háborúzó államok hitelből fedezték. Az antant országoknak az Egyesült Államok adott kölcsönt, míg Németország a német lakosságot kötelezte állampapírok vásárlására. A háború végén a győztes országok olyan összegű jóvátételt akartak kapni a vesztesektől, amiből vissza tudták volna fizetni saját háborús adósságaikat (1920-ban ez összesen 28 milliárd dollárt tett ki), ezen felül a jóvátételeknek a győztesek elpusztult nemzeti vagyonát is meg kellett volna térítenie (ezt összesen 125 milliárd dollárra becsülték). Az összesen több mint 150 milliárd dollárra rúgó jóvátétel azonban irreális elképzelés volt.

Keynes hangoskönyvJohn Maynard Keynes, a brit békedelegáció gazdasági tanácsadója „A béke gazdasági következményei” című írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy Németország nem fog tudni jóvátételt fizetni; sőt, ha minden békefeltételnek eleget tesz, akkor saját gazdasági szükségleteit se fogja tudni kielégíteni. Keynes 1919-ben készült kötete nem rövid pamflet volt, hanem alapos gazdasági elemzés. Felolvasva majdnem hat óra hosszú (angolul).

A békeszerződések végül mégis kimondták, hogy a vesztes államoknak jóvátételt kell fizetniük. Annak pontos összegét és a fizetés módját azonban nem írták bele a békeszerződésbe. A Németország által fizetendő összeget 1921-ben 31,5 milliárd dollárban állapították meg. (Ennek mintegy fele Franciaországot, ötöde Nagy-Britanniát, a maradék Olaszországot, Belgiumot és Jugoszláviát illette.) A vesztes országok a jóvátételt elsősorban áruban szállították: Németország a Ruhr-vidék termelését kényszerült átadni Franciaország számára, míg például Magyarország napi 800 tonna szenet szállított Jugoszláviába. Az irreálisan nagy összegűre szabott jóvátételi kötelezettségek az 1920-as években az egyik visszatérő nemzetközi problémát jelentették.

Katonai rendelkezések: a vesztesek hadseregének leszerelése

terkep

A békeszerződések arról is rendelkeztek, hogy a vesztes államoknak legfeljebb mekkora hadserege lehet a továbbiakban. Nem csak a katonák létszámát, de a hadsereg felszereltségét is korlátozták. Megtiltották a jelentősebb hadseregfejlesztést (harckocsik, tengeralattjárók, repülőgépek), valamint a vegyi fegyverek (mérgező gázok) gyártását. Néhány kisebb hajó kivételével a vesztes államoktól teljesen elvették a hadiflottájukat. Ezen felül a német hadsereg nem állomásozhatott a Rajnától keletre fekvő 50 km széles sávban (demilitarizált övezet).

Foch

„Ez nem béke, hanem egy húsz évre szóló fegyverszünet” – mondta Ferdinand Foch francia tábornok. Igaz, ő nem azért mondta ezt, mert túlzónak érezte a békefeltételeket, hanem éppen azért, mert kevesellte a Németországgal szemben alkalmazott szankciókat. A francia katonai stratéga ugyanis úgy vélte, hogy a Rajna-vidéket is el kellett volna csatolni Németországtól, hogy egészen biztosan ne tudjon még egyszer háborút indítani.