A washingtoni egyezmények

 Az első világháborút lezáró békerendszer Európára vonatkozó ügyeit a Versailles-i békekonferencián rendezték. A távol-keleti, illetve Csendes-óceáni térség hatalmi viszonyait pedig az 1921–1922-ben rendezett washingtoni konferencián. (Ezért szokás az első világháborút lezáró békét Versailles-washingtoni békerendszernek is nevezni.) A washingtoni konferenciára elsősorban azért volt szükség, mert Japán olyan látványosan terjeszkedett a Csendes-óceáni térségben, hogy az sértette a többi nagyhatalom érdekeit. A konferencián három egyezményt kötöttek:

 Négyhatalmi egyezmény

flag1

Az egyezményt kötő négy nagyhatalom (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Japán) megállapodott abban, hogy a Csendes-óceáni térségben kölcsönösen tiszteletben tartják egymás meglévő birtokait és jogait a következő 10 évben. Az egyezmény célja a megerősödött Japán további terjeszkedésének feltartóztatása volt.

Öthatalmi egyezmény

flag2

A szerződő nagyhatalmak meghatározták, hogy egymáshoz viszonyítva mekkora és milyen felszereltségű flottát tarthatnak fenn. Nagy-Britannia ezzel lemondott tengeri hegemóniájáról, s az Egyesült Államokat magával egyenrangú tengeri hatalomnak ismerte el.

 ship_1Az első világháború előtt Nagy-Britannia tengeri hegemóniája megkérdőjelezhetetlen volt: a brit flottát úgy fejlesztették, hogy mindig akkora legyen, mint a második és harmadik legnagyobb európai flotta együttesen.

 ship_2Az első világháború után Nagy-Britannia feladta tengeri hegemóniáját, s elfogadta, hogy az Egyesült Államok ugyanakkora flottát tartson fenn. Az öthatalmi egyezmény rögzítette azt is, hogy az öt tengeri nagyhatalom flottájának mérete milyen arányban állhat egymással. Eszerint Nagy-Britannia : USA : Japán : Franciaország : Olaszország flottájának egymáshoz viszonyított aránya 5 : 5 : 3 : 1,75 : 1,75 lehetett.

Mit mutat a flották erőviszonyának változása? Mi történt a német flottával?

Kilenchatalmi egyezmény

flag3

A ma ismert kínai zászló a Kínai Népköztársaság zászlaja. 1912 és 1928 között a Kínai Köztársaságban az ötszínű nemzeti zászló volt használatos. A színek a Kínában élő öt nagy népcsoportra utaltak: a piros az ország túlnyomó többségét kitevő han kínaiakat, a sárga a mandzsukat, a kék mongolokat, a fehér a muszlimokat, a fekete a tibetieket szimbolizálta. (1928-ban a Kínai Köztársaság hivatalos zászlója megváltozott, s bevezették azt a zászlót, amit jelenleg Tajvan használ. Ezt 1949-ig, a Kínai Köztársaság bukásáig használták egész Kínában. 1949 óta a Kínai Népköztársaság hivatalos zászlója ugyanaz, amit ma is használnak.)

A kilenchatalmi egyezmény Japán terjeszkedését akarta megállítani Kínával szemben. Ezért cserébe Kína garantálta, hogy megnyitja kapuit a nagyhatalmak árucikkei előtt („nyitott kapuk” elve). Kína sérthetetlenségét az Egyesült Államok és hat európai gyarmattartó ország (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Portugália) szavatolta. A szerződést aláíró államok ígéretet tettek arra, hogy tiszteletben tartják Kína függetlenségét és területi épségét. Japánnak pedig vissza kellett adnia a Kínától elfoglalt területeit.