Az arab-zsidó konfliktus

A Közel-Kelet évezredek óta háborús konfliktusok színhelye. Ezt hangsúlyozza a Nina Paley által készített This Land Is Mine című klip. A máig ható arab–zsidó konfiktus közvetlen előzményei azonban alig száz évre tekintenek vissza.

 herzl

A Pesten született Herzl Tivadar 1896-ban jelentette meg Der Judenstaat (A zsidó állam) című programadó írását. Ebben azt javasolta, hogy újjá kellene alapítani a zsidó államot Palesztinában. Herzl a 19. század végén tapasztalt antiszemitizmus alapján úgy vélte, hogy a zsidóság nem tud asszimilálódni, mert a befogadó országokban mindig idegennek fogják őket tekinteni. Ezért azt javasolta, hogy ne is akarjanak asszimilálódni, hanem alapítsanak saját országot a Szentföldön. Egyébként nem Herzl volt az első, akiben felmerült a zsidó állam újjáalapításának gondolata, de ő szervezett politikai mozgalmat e cél elérésére.

A zsidó nemzetállam megalapítására a 19. század végétől törekedett az európai zsidóság egy része. Őket, vagyis a zsidó nacionalizmus híveit nevezzük cionistáknak. A mozgalom első kongresszusát Herzl Tivadar szervezte meg 1897-ben. A cionizmus a világ különböző országaiban elszórtan élő zsidóságnak akart új hazát teremteni – lehetőleg az ókori Izrael területén. Az első világháború idején Arthur Balfour brit külügyminiszter nyilatkozatban ígérte meg a brit cionistáknak, hogy támogatni fogják a palesztinai zsidó állam létrehozását. Ez a nyilatkozat azonban szöges ellentétben állt Henry McMahon egyiptomi brit katonai főbiztos 1915-ben tett ígéretével. Ebben ugyanis a britek azt ígérték, hogy támogatni fogják, hogy az arab területeken független arab királyság jöjjön létre, amennyiben az arabok részt vesznek a háborúban az Oszmán Birodalom ellen. Végül a Versailles-i békekonferencia nem tartotta be egyik brit ígéretet sem.

 Arthur-James-Balfour-1848-1930 emlékbélyeg a nyilatkozat 50 évfordulójára

Az 1917-ben tett Balfour-nyilatkozat ötvenedik évfordulójára kiadott izraeli emlékbélyeg a brit külügyminiszter arcképével. A nyilatkozat századik évfordulójára való megemlékezést tűzte ki céljául a Balfour-project

Külügyminisztérium

  1. november 2.

 

Kedves Lord Rothschild!

Nagy megtiszteltetés nekem, hogy közvetíthetem Őfelsége kormányától az alábbi szimpátia-nyilatkozatot a zsidó cionisták törekvésével, amit javasolt és jóváhagyott a Kabinet is:

„Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti haza megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.”

Nagyon örülnék, ha ezt a nyilatkozatot az Egyesült Királyság Cionista Szövetsége tudomására hozná.

Szívélyes üdvözlettel:

Arthur James Balfour

Az 1917-ben született Balfour-nyilatkozat egy nyílt levél volt, melyet Walter Rothschild lordnak, a brit zsidó közösség egyik vezetőjének küldött Balfour brit külügyminiszter. A nyilatkozat szövege a Törökországgal 1920-ban megkötött Sévres-i békébe is bekerült.

 WalterRothschildWithZebras

Walter Rothschild báró, a brit cionisták vezetője egy alkalommal zebrafogaton ment a Buckingham palotába. Bankár családjának köszönhetően pénzügyekkel és politikával is foglalkozott, noha zoológusnak tanult és élete végéig az állatok tanulmányozása maradt a kedvenc időtöltése. 1892-ben természettörténeti múzeumot alapított, mely korának legnagyobb gyűjteménye volt. Az 1930-as években a múzeum anyaga a New York-i és a londoni természettörténeti múzeumba került.  Az eredetileg a The Picture Magazin hasábjain közölt fotó forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:WalterRothschildWithZebras.jpg#/media/File:WalterRothschildWithZebras.jpg

 Henry McMahon

Henry McMahon alezredes volt az egyiptomi brit katonai főbiztos az első világháború idején. Később Indiában teljesített diplomáciai szolgálatot

A brit külpolitika a két világháború közti időszakban is kettősjátékot folytatott, s ezzel megteremtette és elmélyítette a máig húzódó palesztinai arab–zsidó konfliktust. Balfour és a brit külpolitika az 1920-as években is amellett foglalt állást, hogy a zsidó népnek vissza kell adni ősi területeit. Mégsem akartak szembekerülni a népes és olajban gazdag arab világgal, ezért különböző kompromisszumos javaslatokkal álltak elő, melyeket azonban mindkét érdekelt fél elutasított. Eközben a várható brit segítség reményében a világ minden részéről érkeztek zsidó betelepülők a palesztin területre, ahol így 1920-ban a lakosság 10%-a, 1939-ben pedig a lakosság 30%-a volt zsidó. A helyi arab lakosság tiltakozott a zsidó betelepülés ellen, s ebből kisebb fegyveres konfliktusok, 1936-ban pedig polgárháború robbant ki. Ennek hatására Nagy-Britannia 1939-ben korlátozta a zsidó bevándorlást a térségbe, s amellett foglalt állást, hogy Palesztinában az araboknak és a zsidóknak közös államot kell majd alkotniuk. A kérdés megoldását azonban a második világháború utánra halasztották.