Irredenta kultusz Magyarországon

 trianon bélyeg

 Magyar irredenta képeslap az 1923-as újévre

A trianoni béke nyomán földrajzi fogalmaink is megváltoztak. Erdélynek korábban csak az Alföld felől nézve a Királyhágón túli területet nevezték, míg a Királyhágón innen eső részeket Partiumnak, illetve Temesköznek hívták. (Az egykori Temesközből három országba is jutott egy-egy rész.) Trianon után viszont elterjedt az anyaországban, hogy a Romániához csatolt terület egészét nevezzék Erdélynek. Ugyancsak Trianon után lett használatos a Kárpátalja kifejezés. Ezt a területet a két világháború között az ott élő ruszin lakosságról Ruszinszkónak is hívták. Ehhez hasonlóan a szlovákok által lakott területet pedig Szlovenszkónak is nevezték a Horthy-korban, de ekkor jelent meg a Felvidék kifejezés is. Korábban ugyanis leginkább Felső-Magyarországnak nevezték azt a területet, ahol a mai Szlovákia található. Kimondottan Trianon után született a Burgenland kifejezés, ami alatt az Ausztriához csatolt területet értették. (A kifejezést egyébként az osztrákok találták ki az elcsatolt Moson, Sopron és Vas megyék német nevéből, ezeket ugyanis németül Wieselburgnak, Ödenburgnak és Eisenburgnak hívták.) Trianon után terjedt el a Vajdaság kifejezés használata is, noha a fogalom már a 19. században megszületett a Monarchia szerb területeinek megnevezésére. Ezt a területet Délvidéknek is nevezték a Horthy-korban. Az említett, égtájak szerinti felosztást tükrözi a fenti képeslapon is látható négy kőszobor, melyek a Szabadság téren kialakított irredenta parkban lettek felállítva: az Észak szoborcsoport a Felvidék, a Kelet Erdély, a Dél a Vajdaság, vagyis a Délvidék, míg a Nyugat Burgenland elvesztésének állít emléket, s az e területek visszaszerzésére törekvő irredenta igényt jelképezi.

Tovább olvasom!

Lehetett-e volna másként?

 mi marad ásványianayag 1919

Az előző bejegyzésben arról volt szó, hogy a magyar politikusok, katonák, a társadalom egésze lényegében minden rendelkezésre álló lehetőséget végigpróbált, hogy az első világháború után minél kevesebb területet veszítsen az ország. Ezek a törekvések azonban nem jártak jelentős, illetve tartós sikerrel, mivel a nagyhatalmak más sorsot szántak az országnak. Sokakban felmerülhet azonban a kérdés, hogy vajon lehetett volna-e mégis valahogy sikeresen megőrizni a történeti Magyarországot vagy annak nagyobb részét a világháború után? Meglátásom szerint nem. Pontosabban: ekkor már nem. A leggyakoribb feltételezés az, hogy az őszirózsás forradalom idején már meg kellett volna szervezni a katonai ellenállást. Kevéssé ismert, de a Károlyi-kormány idején volt ilyenre példa: a helyi lincselések ellen erővel lépett fel a kormányzat. És éppen ez ösztönözte őket a frontról hazatérő katonák mielőbbi leszerelésére, mivel éppen a hazatérő katonák voltak az elégedetlenségből fakadó spontán lincselések elkövetői. Számos történész mutatott már rá arra is, hogy közvetlenül az első világháború után az is teljesen érthető, hogy miért nem akartak katonai ellenállást szervezni. Károlyiék ugyanis kezdetben hittek abban, hogy igazságos béke fog születni. Viselkedésük csak az utókor mindentudásával látszik naivitásnak, akkoriban azonban szinte minden magyar politikus ebben bízott. Ekkor még azok is bizalmat szavaztak Károlyiéknak, akik később látványosan szembefordultak velük és őket kezdték hibáztatni az ország minden bajáért. Azt is be lehet látni, hogy egy szervezett katonai ellenállás 1918–1919 fordulóján még nemigen járhatott volna sikerrel, mert az országot ellenséges katonai gyűrű vette körbe (cseh, román, szerb és francia antant katonasággal), amely együttesen jóval nagyobb létszámú, jobban felszerelt és sokkal motiváltabb is volt, mint a magyar katonák. (Ez látható a tanácsköztársaság önvédelmi harcainak sikertelenségéből is: egy fronton tudtak ugyan látványos eredményt elérni, de több fronton egyidejűleg már nem.) Mit lehetett volna akkor másként tenni?

Tovább olvasom!

Mit tettek eközben a magyarok?

BTM_13129_14_diaktuntetes_1919_febr_

Országvédő diáktüntetés 1919 februárjában

A magyar külpolitika az első világháború után jelentős hátrányból indult. Mivel korábban a külpolitika a Monarchia közös ügyei közé tartozott, ezért Magyarországnak sem külügyminisztériuma, sem diplomáciai hálózata nem volt. Ezeket az 1918 őszén függetlenné váló országnak, vagyis a Károlyi-kormánynak kellett elkezdenie kiépíteni. Ezért is volt fontos, hogy mikor hívják meg az országot a békekonferenciára. Itt azonban az ország csak akkor jelenhetett meg, amikor az érdemi döntések már megszülettek. Így az Apponyi Albert, Bethlen István és Teleki Pál vezette békedelegációnak már nem sok lehetősége volt, hogy befolyásolja a békefeltételeket. A rendelkezésre álló eszközöket azonban ők is megragadták, hogy felhívják a nemzetközi figyelmet az országot ért méltánytalanságokra. Érdemes azonban röviden áttekintenünk, hogy kik, milyen eszközökkel próbáltak küzdeni a történeti Magyarország területének megvédéséért, a kedvezőbb békefeltételekért, illetve a trianoni béke revíziójáért a világháborút követő években.

Tovább olvasom!

A magyar határok kialakulása a békekonferencián

abra1A magyar határok kialakulásának folyamata a békekonferencián

 A magyar határok kialakulása öt nagyobb lépésben történt:

  1. Elsőként a különböző elveket és érdekeket szem előtt tartó nagyhatalmak közt jött létre megállapodás
  2. Ehhez a békekonferencián résztvevő többi, érintett győztes állam megtehette a maga módosító javaslatát, melyekről a nagyhatalmak döntöttek
  3. A győztes államok által így kialakított konszenzust elfogadtatták a vesztes államokkal
  4. Megtörtént a békeszerződés aláírása
  5. A tényleges határbejárás alkalmával fizikailag is kijelölték a békeszerződésekben elméletileg már megállapított határok pontos helyét

Jól látható, hogy ebben a folyamatban a vesztes államoknak nagyon kevés tér nyílt saját álláspontjuk képviseletére. Különösen így volt ez Magyarország esetében, mivel a magyar békedelegáció csak 1920 januárjától vehetett részt a békekonferencián. Ekkorra már számos kérdés eldőlt, s a magyar delegáció nem tudta meggyőzni a nagyhatalmakat, hogy módosítsanak korábbi döntéseiken. Ilyen értelmű ígéretet (az elhíresült Millerand-levél szerint a konkrét határbejárás során még lett volna lehetőség a határkorrekcióra) a nagyhatalmak csak azért tettek, hogy a magyar delegáció is aláírja végre a békeszerződést. A határbejárás során lakott terület hovatartozásán már nem változtattak. Tovább olvasom!