A világgazdaság a két világháború között

 Névtelen1

Topografikus térkép Európa országainak 1923-as gazdasági fejlettségéről. A térképen az országok alakja úgy van eltorzítva, hogy az ország mérete az adott állam gazdasági fejlettségét fejezze ki

Az 1920-as évek második felére a fejlett országok gazdasága ismét jelentős fejlődésnek indult. 1925 és 1929 között a nyugati világ termelése átlagosan 20%-kal nőtt, s így idővel elérte, majd meghaladta a világháború előtti utolsó békeév szintjét. A növekedés üteme azonban lassabb volt, mint a világháború előtti fejlődésé. Ráadásul jelentős különbségek mutatkoztak a fejlett államok között is: Nagy-Britannia 6%-os, Németország 18%-os, Franciaország 40%-os, míg az USA 72%-os növekedést mutatott.

A legdinamikusabban az elektrotechnika ipar és a gépgyártás fejlődött. A villamos energia terjedése az energiaigényes fémkohászat további fejlődését is elősegítette, amivel újabb lökést adott a gépiparnak. Futószalagon készültek az autók és a rádiók, a korszak két sikerterméke, melyek luxuscikkből hamarosan tömegcikké váltak. Az autóipar fejlődése pedig magával húzta a gumi- és üveggyártást, a kőolajtermékek kitermelését és felhasználását, a gépészeti elektronika fejlődését, valamint az építőipart is, mivel az autóközlekedés új utakat és hidakat igényelt. A gépesítés a mezőgazdaságban is megjelent, ahol növelte a munkahatékonyságot. A termésátlagokat a műtrágyahasználat is fokozta. Idővel a technikai fejlődésre a repülőgépek fejlesztése is kihatott, a második világháború kezdetére a repülőgépgyártás már a hadiipar egyik fontos ága volt. A két háború között terjedt el a műanyagok használata. A műanyag a szórakoztatóiparban is megjelent: elkészültek az első hanglemezek. (Ezek az úgynevezett Vinyl-lemezek, amelyeket újabban szokás bakelitnek nevezni, noha valójában bakelitből egyáltalán nem lehet hanglemezt gyártani, mivel a bakelit rideg és hőre keményedő műanyag, ezért eltörne, ha megpróbálnák belepréselni a mikrobarázdákat.)

A fejlett országokban nemcsak az ipar fejlődött, hanem számottevően emelkedett a szolgáltató szektorban dolgozók száma is. Így összességében csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya a foglalkoztatottak körében, illetve az agrárszektor súlya is csökkent a nemzetgazdaságon belül (20–30% közé). Az iparban foglalkoztatottak aránya és az ipari szektor GDP-ből való részesedése ugyanakkor növekedett és elérte az 50%-ot. Nőtt a termelés hatékonysága is. Az Egyesült Államokban egy munkaóra alatt 200%-kal többet termeltek 1938-ban, mint 1913-ban. Ugyanebben az időszakban Németországban 37%-kal, Angliában 67%-kal nőtt a termelési hatékonyság.

A fejlődés hatása a foglalkozásszerkezetre

Névtelen2

Az ipari forradalmak hatása a foglalkozásszerkezetre

Az ipari forradalom előtt (a középkori Európában) a lakosság túlnyomó része a mezőgazdaságban dolgozott. Az ipari forradalom nyomán azonban létrejött a gazdaság második szektora, az ipar. A fejlett országokban idővel az iparban dolgozó munkások száma elérte, majd meghaladta a mezőgazdaságból élők számát. A 19. század végétől pedig megnőtt az igény a különböző szolgáltatásokra. Ez lett a gazdaság harmadik szektora. A huszad század első felében a fejlett államokban csökkent a mezőgazdasággal foglalkozók aránya és nőtt a munkásoké, valamint a szolgáltató szektorban dolgozóké. (A huszadik század második felében még tovább csökken a mezőgazdaságban dolgozók aránya, s immár csökkenni kezd az iparban foglalkoztatottak aránya is, s egyre többen dolgoznak a szolgáltató szektorban.)

Melyik országok járták be mindhárom fokozatot a huszadik század első felére? Melyik ábrán látható gazdaságszerkezethez hasonlítanak leginkább az úgynevezett agrárállamok? Mik az eltérés okai?

Fogyasztás és jólét

Éves jövedelem per fő 1938

A két világháború közti időszakban a világgazdaság centrumát az Egyesült Államok és Nyugat-Európa alkotta. E centrum szomszédságában voltak a centrumtól függő félperifériák: Dél-Amerika, illetve Dél- és Kelet-Európa. A világgazdaság perifériáin helyezkedtek el a gyarmatok.

 Éves jövedelem per fő 1938 adatok

Az egyes országokban egy főre jutó éves jövedelem 1938-ban

Az első világháború után az európai államokban számos szociális intézkedést vezettek be – eredetileg azért, hogy ellássák, illetve kárpótolják a háború által közvetlenül vagy közvetve megnyomorítottakat. A szociális intézkedések kiterjesztését az is indokolta, hogy egyre többen kaptak szavazati jogot, s ezért a politikusok igyekeztek a választójogot kapó szélesebb társadalmi csoportok kedvében járni. Az új szociális intézkedések közé tartozott a betegbiztosítás, a nyugdíj és az anyasági támogatás kiterjesztése a lakosság egyre nagyobb részére. Ugyancsak nőtt az állami fenntartásban lévő közintézmények (iskolák, kórházak, sportlétesítmények) száma. Mindezek hatására a 20. század első felében tovább nőtt az iskolázottság mértéke, valamint az átlagéletkor is. Korábban a szociális és egészségügyi ellátásra szorulók leginkább saját megtakarításaikra, valamint családjuk támogatásra, illetve adományokból működő magánintézményekre támaszkodhattak. Az első világháború után azonban egyre többekre terjedt ki a munkahelyük által fizetett kötelező társadalombiztosítás, vagyis szerencsétlenség, betegség, öregség esetén jogosulttá váltak bizonyos juttatásokra. Ezek a jóléti intézkedések azt eredményezték, hogy a dolgozóknak kevésbé kellett tartalékolniuk az ilyen esetekre, vagyis jövedelmük nagyobb részét fordíthatták fogyasztásra. A jóléti intézkedések a második világháború után még hangsúlyosabbá váltak, s így a 20. század közepére Európában kialakult az állampolgárairól gondoskodó jóléti állam.

Az államnak biztonságot kell adnia a szolgálatért és hozzájárulásért cserében. Az állam eközben nem szabad, hogy visszafogja az egyéni kezdeményezést, lehetőségeket és felelősségvállalást. Az országos minimum létrehozása közben helyet kell hagyni és ösztönözni kell minden egyén arra irányuló önkéntes tevékenységét, hogy a minimumnál többet biztosítson saját maga és a családja számára.”

Angliában az 1942-ben készült Beveridge-terv vegyes társadalombiztosítási modell bevezetését javasolta a második világháború idején. Eszerint az állam mindenkinek garantálja a minimális ellátást, aki azonban ennél többet akart, annak saját megtakarításaiból (például egyénileg kötött egészségbiztosításából), családi segítséggel vagy jótékonysági intézmények támogatásával kellett megvásárolnia a többletszolgáltatásokat (például óvoda, időskori gondozás, egyszemélyes kórházi szoba stb.).

Mire utal a szövegben az, hogy a „szolgálatért” cserébe kell az államnak biztonságot adnia? Miért nevezhetjük ezt a javaslatot „vegyes modellnek”?

Egy 1922-ben az Egyesült Államokban készült különleges (egyetlen farönkből készített) lakókocsi kívülről és belülről.

Az állampolgárok jóléte nemcsak a fejlett európai országokban volt fontos, hanem az Egyesült Államokban is. Itt az 1930-as években, a gazdasági világválság idején vezettek be hasonló jóléti intézkedéseket. Az amerikai állam ugyanis hagyományosan kevésbé avatkozik bele a társadalmi és gazdasági folyamatokba, illetve az állampolgárok életébe, mint az európai országok. A világválság azonban ebben némi változást hozott, s így jóléti intézkedéseket vezettek be itt is. Az európai jóléti államhoz hasonló gondoskodó állam azonban sosem épült ki. Az Egyesült Államokban ehelyett az számított fontosnak, hogy a társadalom minél nagyobb rétege rendelkezzen olyan jövedelemmel, amelyből az alapvető létszükségleti költségek (lakhatás, élelmiszer, ruházat) kifizetése után is marad még elkölthető pénz. Ezt az állampolgárok szabadon fordíthatták megtakarításra (befektetésre vagy például magán betegbiztosításra, ami itt nem volt kötelező), illetve fogyasztásra, az életminőségük javítására. Utóbbi célt szolgálták az úgynevezett tartós fogyasztási cikkek, melyek nem voltak feltétlenül szükségesek a mindennapi élethez, de megkönnyítették azt (pl. hűtőszekrény, porszívó, vasaló, mosógép). Elterjedt a rádió és az autó is. Az amerikai fizetésekből ugyancsak lehetővé vált számos szolgáltatás megvásárlása is (borbély, fodrász, étterem), valamint a szabadidő szórakozással való eltöltése (rádióhallgatás, mozik, klubok és bárok, sportolás, illetve a profi sport nézőként való élvezése, turizmus, kempingezés). A fogyasztási javak élvezetének széleskörű elterjedésével alakult ki a fogyasztói társadalom.

1935. Audi (Auto Union), mint náci versenyautó.

A német ipar képes volt csúcstechnikát gyártani: az Audi versenyautói tartották a sebességi világrekordot az 1930-as években

Az állampolgárok életminőségének emelkedése olyan mintát teremtett, amelyre a kevésbé fejlett országokban élők is vágyakoztak. A modern diktatúrák (az olasz fasizmus, a német nácizmus, a szovjet kommunizmus) hasonló gazdasági fejlődést és életszínvonalat ígértek, mint a nyugati demokráciák. A leginkább Németországnak sikerült az életszínvonal emelése, mivel a német gazdaság egyébként is jó adottságokkal (nyersanyaggal, fejlett technológiával, képzett munkaerővel) rendelkezett. Olaszországban a korábbi állapothoz képest jelentős volt ugyan a fejlődés, de a nyugati fejlett államok életszínvonalát nem sikerült utolérni. A Szovjetunióban pedig az újabb és újabb állami beruházásokat éppen abból a pénzből finanszíroztak, amit a dolgozók jólétére, fogyasztására költhettek volna. Itt az életkörülmények ezért csak kisebb mértékben javultak a korábbihoz képest, de a változás így is látványos – vagy legalábbis érzékelhető – volt. Mindhárom modern diktatúra elvárta állampolgáraitól a takarékosságot és az önmérsékletet. Az állami propaganda azt hirdette, hogy az állampolgárnak fontosabb kell legyen a nagy eszmei közösség (a nép, a nemzet, az állam, a társadalmi osztály stb.), mint saját maga és családja érdeke. (Ez egyébként biológiai képtelenség. Az önzés – egy bizonyos határig – a túlélést elősegítő ösztön.)

skoda.png

Az európai félperiféria országai közül Csehszlovákia volt az egyik legjobb helyzetben. Az itt készült Skoda autók a német Volkswagenek versenytársai voltak

A félperiféria országaiból (Dél-Amerika, Dél-Európa, Kelet-Európa) csak vágyakozhattak a világgazdaság centrumának fejlettsége után. Ugyan itt is bevezettek állami jóléti intézkedéseket, de a lakosság túlnyomó részének a mindennapi megélhetés biztosítása volt a fő célja. Ezen felüli fogyasztásra csak kevés jutott. Ezekben a társadalmakban különösen jellemző, hogy csak a gazdagabb felső társadalmi rétegek engedhették meg maguknak a nagyobb fogyasztást, míg a társadalom jelentős része nélkülözött, illetve jövedelme csak a létfenntartásra volt elég.

A világgazdaság perifériáin, a gyarmatokon (itt élt a Föld népességének harmada) sem fogyasztói társadalom nem alakult ki, sem általános jóléti intézkedéseket nem vezettek be. Itt szociális intézkedéseket csak ott és akkor vezettek be, ha súlyos katasztrófa történt (éhínség, járvány, természeti katasztrófa). A Népszövetség arra törekedett, hogy legalább az életben maradáshoz szükséges feltételek biztosítását elérje ezeken a területeken. Ennek érdekében élelmezésügyi és egészségügyi szakértők végeztek kutatásokat, hogy milyen mennyiségű és minőségű táplálkozásra van szüksége az embernek az egészsége megőrzéséhez. A Népszövetség (és 1945 után az ENSZ) ezen normák érvényre juttatása terén számos sikert ért el. Ugyancsak fontos szerepet töltött be a nemzetközi szervezet az éhínségek és járványok hatékony kezelésében.

Advertisements