A kulturális élet sokszínűsége

robert-musil-a-tulajdonsagok-nelkuli-ember-1-3-9444650-nagy

A kultúra és a művészetek érzékenyen és gyorsan reagáltak a kor legtöbb változására. A tudományos elméletekben megmutatkozó elbizonytalanodás megjelent a társadalomtudományi és bölcsészettudományi elgondolásokban is. Számos korabeli gondolkodó vélte úgy, hogy a természettudományok más jellegűek, mint a társadalomtudományok. Érvelésük szerint a természettudományok kutatói általános (mindig és mindenütt érvényes) törvényeket akarnak felfedezni, míg a társadalomtudományok művelői az egyedi jelenségeket értelmezik. Ehhez kapcsolódóan merült fel a kérdés, hogy vajon a társadalomtudományi kutatások képesek-e objektív (tárgyilagos) képet adni a valóságról. A fenomenológia irányzata egyenesen azt állította, hogy soha nem magát a valóságot vizsgáljuk, hanem azt az élményt, amit megtapasztalunk. A tudományok jellegéről és objektivitásáról szóló vita a modern tudománytörténetben azóta is többször fellángolt. Az elbizonytalanodásra válaszul Ludwig Wittgenstein azzal próbálkozott, hogy megkülönböztesse a tudományos és nem tudományos kijelentéseket. Nyelvfilozófiai kutatásai szerint ugyanis egy kijelentés lehet empirikus (azaz a valóságról szól és leírható logikai jelekkel) vagy misztikus (tehát nem empirikus kérdésekre vonatkozik, hanem olyanokra mint pl. az erkölcs, a vallás). Az elbizonytalanodás legjelentősebb irodalmi megjelenítői közé tartozott az osztrák Robert Musil, aki A tulajdonságok nélküli ember című többkötetes művében nem csak az Osztrák-Magyar Monarchiának állított emléket, hanem azt is hangsúlyozta, hogy a történelem számos más módon is történhetett volna. Musil regényét emellett az ideológiákkal szembeni bizalmatlanság hatja át.

a-friends-reunion-1922(1)

Max Ernst: A Friends’ Reunion című, 1922-ben készült festménye az első szürrealista művészeknek állít emléket. De kakukktojásként feltűnik a képen Raffaelló és Dosztojevszkij is. Az állók balról jobbra: Philippe Soupault, Jean Arp, Max Morise, Raffaello, Paul Eluard, Louis Aragon, Andre Breton, Giorgio de Chirico, Gala Eluard; ülnek: Rene Crevel, Max Ernst, Dosztojevszkij, Theodore Fraenkel, Jean Paulhan, Benjamin Peret, Johannes T. Baargeld, Robert Desnos

A nagyhatású tudományos elméletek számos esetben termékenyítették meg a kultúrát. Martin Heidegger minden bizonnyal azért is foglalkozott az idő fogalmának kutatásával, mert Einstein relativitáselmélete felhívta a figyelmet arra, hogy az idő sem mindenki számára múlik ugyanúgy. Heidegger munkássága nagyszabású kísérlet volt az emberi létezés értelmének újragondolására. Freud kutatásai még ennél is megtermékenyítőbbnek bizonyultak. Az álmok és az ösztönök megismerése új utakra csábította a művészeket. Így jelent meg a szürrealizmus irányzata, mely kimondottan ezek ábrázolására törekedett. A számos meghökkentő kép mellett szürrealista film is született 1929-ben: Az andalúziai kutya című alkotást Salvador Dalí és Luis Buñuel készítette. A szürrealista irodalom újítása volt az André Breton által kitalált „automatikus írás”, melynek célja a tudatalatti írásos megjelenítése volt. Dalí például úgy próbálta felszínre hozni a tudatalattiját, hogy a félálomban látott képeket festette le. Ugyancsak szürreális hangulat lengi be Franz Kafka nyomasztó, rémálomszerű műveit. Az sem véletlen, hogy az álmokra is jellemző csapongó képzettársítások ábrázolása ekkor jelent meg az irodalomban. A szimbólumokból és áthallásokból felépülő hömpölygő „tudatfolyam” először Marcel Proust és James Joyce regényeiben olvasható. (Ezeket a műveket a rengeteg szójáték és kulturális asszociáció miatt rendkívül nehéz lefordítani.) A pszichológiatudomány korabeli népszerűsége abban is tetten érhető, hogy egyre több irodalmi alkotás középpontjába került a főhős lélektani drámája.

kandinsky_composition_viii_1923

Vaszilij Kandinszkij absztrakt festményein a színek és a formák kompozíciója teremti meg a harmóniát

Nem csak a nagyszabású elméletek, hanem a korhangulat változása is jól érzékelhető a 20. század első felének kultúrájában és művészetében. A technikai fejlődés csodálata, az erőszak kultusza és a háborúvágy jellemezte az első világháború előtt megszületett futurizmust, míg a dadaizmust kifejezetten a háborús pusztítás értelmetlenségére való ráébredés szülte. A konstruktivizmus (és több más irányzat) pedig a megszokottól forradalmian eltérő műveket akart alkotni. (Az élethű ábrázolásmód elhagyásában minden bizonnyal szerepet játszott az egyre jobban elterjedő fényképezés, ami mellett egyre inkább feleslegesnek tűnt a valóság pontos ábrázolására törekvő hagyományos festészet.) Az absztrakt alkotások például arra mutattak rá, hogy nem csak a valóságot másoló képeket, hanem a színek és formák harmóniáját is érezhetjük szépnek.

A praktikusságot hangsúlyozó konstruktivizmus egyik legjelentősebb alkotóműhelye volt a Bauhaus. A modern formavilágú épületekhez azok berendezését is megtervezték. Ekkor terjedtek el az egyszerű, könnyen gyártható bútorok, így például a Marcel Breuernek köszönhető csőszék is

A század első felének újdonság iránti igényét és kísérletező kedvét bizonyította a sok modernista irányzat, a különböző izmusok. A népszerű irányzatok közül kiemelhető még az expresszionizmus, valamint az építészetben és az iparművészetben a bauhaus és az art deco. Ezek az első világháború előtti túldíszítettség helyett egyszerű, geometrikus formákat alkalmaztak. Ezzel egyúttal a tömeggyártásra is alkalmasabbak voltak.

Keress magyar példákat az említett folyamatokra és jelenségekre! Gyűjts össze olyan magyar művészeket, akiknek az alkotásait az említett modern művészeti irányzatokba lehet besorolni! Érdemes ellátogatni a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol a Modern idők címmel mutatják be a modernizmus magyarországi megjelenését.

metropolis plakat

Fritz Lang: Metropolis című filmjének plakátja. A korszak expresszionista filmjeinek minden képkockájáról süt a megszerkesztettség, a hatáskeltés vágya, melyek révén a mozifilmek művészi mozgóképek lettek

Ugyancsak a korhangulatot jelenítették meg azok a művek, amelyek az első világháború nyomán a nyugati civilizáció végéről értekeztek. Az úgynevezett válságirodalom legjelesebb alkotása Oswald Spengler: A Nyugat alkonya című kétkötetes kultúrtörténeti összefoglalója. Az első világháború utáni pesszimizmus az amerikai írók körében is többeknél megfigyelhető. Őket szokták az „elveszett nemzedék” kifejezéssel illetni. Olyan írók tartoztak e körbe, mint Ernest Hemingway, T. S. Eliot, Ezra Pound és F. Scott Fitzgerald. A tömegtársadalmak megjelenésére és ezek politikai következményeire hívta fel a figyelmet José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása című műve. Aldous Huxley: Szép új világ című regényét pedig a modern tudományokkal szembeni rémület hatotta át. A képzelt jövőben játszódó műben a jövő emberét biológiai tulajdonságai alapján sorolják kasztokba, s ennek megfelelő munkát végez. A Huxley által elképzelt jövőben az embereket is futószalagon állítják elő, s kizárólag a drogok és a szex nyújtotta élvezeteknek élnek. Huxley művéhez hasonlóan a korszak egyik nagysikerű német filmje, a Metropolis is az elképzelt jövőben játszódik. A nagy sikerű expresszionista film a tudományos-fantasztikus (sci-fi) irodalom több témáját is megjelenítette.

1984_by_alcook-d4z39dh

Az élet minden pillanatát ellenőrzése és irányítása alá hajtó diktatúrák működését mutatja be George Orwell 1984 című antiutópiája.

A modern társadalmak jelenségeivel számos társadalomtudományi kutató is foglalkozott, s készített empirikus vizsgálaton alapuló tanulmányokat. Az Egyesült Államokban például a városok működését kutatta a „chicagói iskola”, vagyis a chicagói egyetemen létrehozott kutatócsoport. A „frankfurti iskola”, vagyis a frankfurti egyetemen működő társadalomkutató intézet tagjai a modern tudományos elméletek segítségével bírálták koruk legtöbb jelenségét. Kritikával illették a szabadversenyes kapitalizmust és a fogyasztói társadalmat, de elutasították a modern diktatúrákat is. A fasiszta, szovjet és náci diktatúrák megjelenése is számos alkotóból váltott ki reakciót.

Egyébként a diktatúrákban született propagandaművek között is voltak kiemelkedő alkotások, mint például a Szovjetunióban Eisenstein, illetve a náci Németországban Leni Riefenstahl filmjei. Ezekkel ellentétben Charlie Chaplint pusztán a szórakoztatás vágya vezérelte – így például akkor is, amikor A diktátor című filmjével görbe tükröt tartott a náciknak és Hitlernek. Készültek azonban olyan alkotások is, melyek kimondottan a diktatúrák embertelenségére hívták fel a figyelmet. E művek közül kiemelhetőek George Orwell írásai, aki nem egyik vagy másik diktatúra ellen érvelt, hanem minden olyan politikai rendszer ellen, amely meg akarja fosztani az egyéneket a szabadságuktól.

A modern kultúrán belül egyes elméletek szerint három réteget lehet elkülöníteni:

  1. a magaskultúrát (elitkultúra)
  2. a tömegkultúrát (popkultúra)
  3. a népi kultúrát

Az egyes kulturális rétegek különböző társadalmi csoportok igényeit elégítik ki. A magaskultúrába az európai kultúra megszokott, régi műfajaiban alkotott műveket soroljuk, melyek hagyományosan a társadalmi elit megrendelésére készültek. A tömegkultúra a fogyasztói társadalom számára készített szórakoztatóipari termékek összességét jelenti. A népi kultúra körébe pedig hagyományosan a paraszti társadalmak művészetét soroljuk.

Mit gondolsz, értékesebbek a magaskultúra alkotásai a másik két rétegkultúránál? Hová sorolhatók a filmek? Szerinted vannak olyan művek, melyek egyszerre több kulturális rétegbe is beletartoznak?

buddenbrooks1

Thomas Mann, a 20. század legjelentősebbnek tartott német írója 1929-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat a Buddenbrook ház című regényéért. Mann nem csak íróként volt ismert Németországban, hanem a demokrácia és a humanizmus mellett elkötelezett értelmiségiként is, ezért a náci diktatúra idején Amerikába emigrált, ahonnan csak 1952-ben költözött vissza Európába a McCarthy szenátor nevéhez köthető „kommunistaellenes” hajsza idején

A két világháború közti időszak művészeti életében a modern alkotások mellett szép számmal születtek hagyományosnak tekinthető művek is. A kor regényirodalmának legnagyobb alakjaként tartották számon a német Thomas Mannt, illetve az orosz Makszim Gorkijt. Hozzájuk hasonlóan sok művész volt, aki pályáját a világháború előtt kezdte, s nem is akarta jelentősen megváltoztatni a megszokott kereteket.

rockhistory

A country és a dzsessz a modern zenei irányzatok ősforrásai

A modern művészeti irányzatokkal való szembefordulás jegyében nőtt meg az érdeklődés az idealizált népi kultúra iránt. Ennek hívei a népi kultúrát „tisztának” és „egyszerűnek” látták, míg a modern művészeti irányzatokat „érthetetlennek” nevezték. Újult erőre kapott a népköltészet, népművészet, néptánc, népszokások gyűjtése és bemutatása a városi lakosságnak. Hamarosan olyan műalkotások is születtek, amelyek a népi kultúrához akartak hasonlítani (népies alkotások, illetve archaizáló műköltészet). A népzene és néptánc korabeli divatja mindenütt megfigyelhető volt: az Egyesült Államokban ekkor született a country zene, a náci Németországban hivatalos stílussá emelték a népies művészetet, Magyarországon pedig ekkor jelentkezett a „népi írók” mozgalma, illetve a néptánc mozgalom. A népzenegyűjtő és zeneszerző Bartók Béla egyike volt azoknak, akik munkásságukkal bizonyították, hogy a népzene és a modernitás nem összeegyeztethetetlen.

bartók

Bartók Béla zongoraművészként, modern zeneszerzőként, a Kárpát-medencei népdalkincs gyűjtőjeként és zenetudósként is jelentőset alkotott. 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált

a népzene kétféle anyagból tevődik össze. Egyik alkotóeleme a népies műzene, más néven városi népzene; másik alkotóeleme a falusi népzene, más néven parasztzene. Így van ez legalábbis Kelet-Európában (…)

Városi népzenének, más néven népies műzenének azokat az egyszerűbb szerkezetű dallamokat nevezhetjük, amelyeket úriosztályból származó dilettáns szerzők komponáltak és amelyek elsősorban az úriosztályban terjedtek el; a parasztosztályban vagy egyáltalán nem, vagy csak aránylag későn, az úriosztály közvetítésével. Nálunk ezeket a dalokat „magyar nóta” néven ismerik. Kodály ezekről ezt írja: «A népies műdalok a XIX. századnak különösen második felében árasztották el Magyarországot. (…) Többnyire megjelentek ugyan, de nem szokás kottából énekelni őket. A szerző nevét senki sem tartja számon, ha tudták is: elfelejtik.» (…)

Tágabb értelemben vett parasztzenének nevezzük mindazokat a dallamokat, amelyek valamely nép parasztosztályában el vannak terjedve, vagy valaha el voltak terjedve és amelyek a parasztok zenei érzésének ösztönszerű kifejezői. (…) ez a fajta zene tulajdonképpen nem más, mint városi kultúrától nem befolyásolt emberekben öntudatlanul működő természeti erő átalakító munkájának eredménye. Ezért ezek a dallamok a legmagasabb művészi tökéletesség megtestesítői. Valósággal példái annak, miként lehet legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni. Azt persze nem hallgathatom el, hogy aránylag kevesen becsülik ennyire ezeket a dallamokat. Éppen a tanult zenészek nagy része – valljuk be: a konzervatív hajlamú része – nemhogy becsülné, hanem egyenesen megveti ezt a zenét. (…)

Eddig többször használtam ezt a két jelzőt: paraszti és primitív. Nehogy félreértsenek, én ezt a két jelzőt egyáltalán nem lekicsinylő értelemben használom. Sőt éppen ellenkezőleg: mind a kettővel valami salaktól mentes, ősi, ideális egyszerűségre akarok rámutatni.”

Bartók Béla a népzenéről (1931)

Milyennek tartja Bartók a népzenét a műzenéhez képest? És mi a véleménye erről a többi említett zenésznek?

mickey_mouse_narrowweb__200x266,1

A gyerekeket, illetve a családokat megcélzó rajzfilmkészítés első, professzionális mestere Walt Disney lett, aki egész univerzumot teremtett rajzfilmfigurákból. A legsikeresebb ezek közül az 1928-ban megszületett Mickey Mouse lett. A rajzfilmek sikeréhez az új technológiák (a hangosfilm, a kép és a zene ritmusának szinkronizálása, a színes film, a térhatást eredményező multiplán kamera) innovatív és mindig tökéletességre törekvő alkalmazása, valamint a készített filmek sokfélesége (rövid rajzfilm, egész estés rajzfilm, élőszereplős családi mozi) is hozzájárult. 1955-ben pedig megnyitotta kapuit az első Disneyland. Walt Disney munkáit élete során 59-szer jelölték Oscar-díjra, melyek közül 26-ot el is nyert

A fogyasztói társadalom terjedésével egyre nőtt az igény a mindenki számára érthető és megfizethető modern tömegkultúrára is. Ebben nagy szerepet kapott a szórakoztatóipar. A zene, a film, a fotó, a sokszorosított grafika nagy népszerűségnek örvendett. A korszakban indultak a máig is létező képes magazinok (a Time és a Life), s lettek népszerűek a képregény füzetek. A szórakoztató filmek gyártásában világviszonylatban is kiemelkedővé vált Hollywood, s a korszakban lett fogalom a rajzfilmkészítő Walt Disney neve. 1927-ben elkészült az első hangosfilm (A dzsesszénekes). A dzsessz egyébként a korszak legnépszerűbb zenei irányzata volt. Egyik legismertebb képviselője Louis D. Armstrong, valamint a zeneszerző George Gershwin, aki a dzsesszt a klasszikus zenével házasította. Az 1920-as évek Amerikájának nagyvilági-nagyvárosi életérzésébe nyújt betekintést F. Scott Fitzgerald regénye, A nagy Gatsby, melyet 1926 óta hatszor filmesítettek meg.

Jazz singer

1927-ben került a mozikba az első hangosfilm, A dzsesszénekes. (Nos, valóban: ez a téma némafilmen talán kevésbé működött volna.) Jellemző a korszakra, hogy a főszereplőt egy feketének maszkírozott fehér színész játszotta, mivel elképzelhetetlen volt, hogy egy fekete színészre főszerepet bízzanak

A dzsesszt hatalmasnak tartom, s úgy tekintem, mint amerikai népzenét. Hiszek abban, hogy komoly, maradandó értékű szimfonikus művek alapjává tehető.”

Gershwin véleménye a dzsesszről, amelyet komponistaként nem csak népszerűsített, de egyúttal a klasszikus, magaskultúra rangjára is emelt.

Gershwin művészete magaskultúra vagy tömegkultúra vagy népi kultúra volt-e? És Armstrong zenéje hová számított akkor és hová számít ma?

18

http://www.dailymotion.com/video/xdrgzr_eveready-harton-in-buried-treasure_fun

Az 1929-ben készült Eveready Harton című rajzfilm obszcén jelenetekkel kívánta szórakoztatni a felnőtteket. A szexualitás és a meztelenség ábrázolása több filmben is megjelent, s születtek kimondottan pornográf alkotások is. (Az 1918-ban készült első Tarzan-filmben sem volt sok ruha a főhősön és az afrikai szereplőkön.) Más filmek nem a szereplők meztelenségével, hanem a szexualitással kapcsolatos társadalmi problémák felvetésével hívták fel magukra a figyelmet. Az 1919-ben Németországban készült Anders als die Anderen (Más, mint mások) egy homoszexuális férfi tragikus történetét mutatta be. A film azt mutatja be, hogy a homoszexuálisokat nem csak a társadalom közösítette ki, hanem törvény is tiltotta a férfiak közt létesített szexuális kapcsolatot, így könnyen válhattak zsarolás áldozatává. A meztelenséget és a társadalmi problémák felvetését elegyítette az 1922-ben készült dán film a középkori boszorkányüldözésekről (Haxan); vagy például az 1938-ban Hollywoodban készült film a gyerekfeleségekről (Child Bride), ami különösen Indiában volt elterjedt jelenség. Ezek a filmek azonban többnyire csak zártkörű vetítéseken, esetleg oktatási anyagként kerülhettek a megválogatott nézők (orvosok, jogászok stb.) elé. Az Egyesült Államokban a vallásos mozgalmak nyomására 1934-től kötelezővé tették a filmek korhatár-besorolását a megjelenített durvaság, trágárság és szexualitás alapján; bizonyos típusú jelenetek pedig egyáltalán nem jelenhettek meg a nagyközönségnek szánt filmekben.

welles_cimlap

A korszak folyamán a moziba járás mellett elterjedt a rádióhallgatás is. A rendszeres rádióadások a tömegtájékoztatás, népművelés és propaganda kedvelt eszközei lettek. Az új médiának mindenki jelentős hatást tulajdonított. Ennek bizonyítéka Orson Welles elhíresült rádiójátéka: az 1938-ban halloween alkalmából leadott „Világok harca” című darab egy elképzelt földönkívüli támadásról „tudósított”. A rádióadás sok hallgatót téveszthetett meg, hiszen a médiában megjelenő tartalmak igazságát sokan egyáltalán nem vonták kétségbe. Az adásról beszámoló sajtócikkek azonban eltúlozták a hatást, amikor másnap a rádiójáték nyomán kitörő tömeges pánikról számoltak be. Később aztán egyre többen emlékeztek saját élményként a túlzó sajtóbeszámolók álhíreire. Ezzel pedig egy azóta is makacsul élő városi legenda született

A két világháború közti időszak sokszínű és gyakran extravagáns kulturális élete leginkább azt mutatja meg számunkra, hogy a szabad társadalmakban sokszínű és gazdag kulturális élet virágzott. E közegben számos maradandó érték született, a „túlzások” pedig ma már inkább csak kultúrtörténeti érdekességek, melyek egy nyugtalan korszak útkereséseinek emlékei.

Advertisements