Cső, Breuer!

Breuer Vaszilij-székben.jpg

Breuer Marcell (Pécs, 1902 – New York, 1981) az általa tervezett Vaszilij-székben

A kép forrása: https://www.dwell.com/article/design-icon-10-buildings-by-marcel-breuer-956d0193

Mi, magyarok szeretünk büszkék lenni arra, milyen sok felfedezést és találmányt köszönhet nekünk a nagyvilág a golyóstolltól a helikopterig, a hologramtól a számítógépig és az atombombáig, de még a szódát és a C-vitamint is gyakran tartjuk magyar eredetűnek. Nos, ezeknek így ebben a formában a fele se igaz. Nem magyar csinált először szódát vagy működőképes helikoptert, a számítógép és az atombomba létrehozása nem csak a magyar tudósok érdeme, Szent-Györgyi Albert a C-vitamin tömeges gyártásának kidolgozásában vett részt (és utóbb ezért kapott megosztott Nobel-díjat), Bíró Lászlónak és munkatársainak pedig a golyóstoll tökéletesítését köszönhetjük, nem pedig a feltalálását. Az első csőszéket azonban tényleg egy magyar formatervező alkotta meg: a pécsi születésű Breuer Marcell. Előtte és magyar pályatársai előtt tiszteleg az Iparművészeti Múzeum „Breuer újra itthon” című kiállítása, mely 2017. június 11-ig látogatható.

Tovább olvasom!

Nyiss a megbékélésre!

Ajtók kiallitas

A kiállítás a Madách téren, az Örkény Színház előtt volt látható március 16-tól 30-ig

A kép forrása: http://www.kozoshalmaz.hu/kiallitas

 

Érdekfeszítő és előremutató kiállítást készített a fiatalokból álló „Közös Halmaz” elnevezésű csoport Budapest központjába, a Madách térre. Az Örkény Színház előtti téren ajtókat állítottak fel, melyeket kinyitva – fotókon, rajzokon és szövegeken keresztül – a 20. századi magyar történelem traumatikus eseményeivel, azok eltérő nézőpontból való értelmezéseivel szembesült az érdeklődő. A cél egyszerű: nem kell egyetértenünk, de megértenünk muszáj a mások szenvedését, életét, nézőpontját. Az egyes ajtók mögött egy-egy történeti probléma megjelenítése rejtőzött: 20. századi magyar politikusok megítélése, Horthy Miklós és Kádár János öröksége, mindennapossá vált jelképeink (mint például az Árpádsávok és a Nagy-Magyarország sziluett) hatása, a politikai rendszerek előnyei és hátrányai, a kollaboráció témája, a második világháború különböző áldozati csoportjainak sorsa, ’56-os történetek. Az ötletesen interaktív kiállítás a nézőt bevonva, elgondolkodtatva tette empatikusabbá. A kiállítás azzal a céllal született, hogy a múltfeldolgozást és ezáltal a társadalmi megbékélést azzal mozdítsa elő, hogy megértsük a más korban, más élethelyzetekben élt emberek dilemmáit és döntéseit.

Erre a fajta társadalmi léptékű terápiás kezelésre annál is inkább szükség van, mert a kitartóan ásott politikai lövészárkok lassan az egész országot behálózzák és foglyul ejtik azzal, hogy süketté és vakká tesznek a velünk egyet nem értők érveire, élethelyzetére, világnézetére, történelmi tapasztalatira, szenvedéseire. Érdemes tudnunk, hogy a pszichológiai kutatások szerint, ha valaki beleragad a saját sérelmeibe, akkor képtelenné válik empátiát érezni mások szenvedése iránt. Vagyis az áldozatok nem szolidárisabbak más áldozatokkal, hanem éppen ellenkezőleg: hajlamosak csak a saját fájdalmukat abszolutizálni, míg a másokéra érzéketlenné válnak. Éppen ezért fontos a párbeszéd, a mások álláspontjának, tapasztalatainak, élethelyzeteinek megismerése, hogy ne váljunk érzéketlenné ezek iránt, s ne ragadjunk bele a saját traumáinkba. A Madách téren felállított kiállítás olyan módszert alkalmazott, amilyet több nyugati országban is használtak a történelemtanításban (például a francia-német viszály, a gyarmatbirodalmak lakóinak, az amerikai rabszolgák, s más kisebbségek polgárjogi követeléseinek jobb megértésére). A kiállítás mindössze két hétig, március 16-tól 30-ig volt látható a Madách téren. Aki lemaradt róla, annak is érdemes megnézni az ígéretesen bemutatkozó Közös Halmaz csoport honlapját, s figyelemmel kísérni további terveik alakulását.

Konferencia ajánló: demokraták a történelemoktatásban?

demokratikus hagyományaink.jpg

Október 8-án szombaton a Történelemtanárok Egylete konferenciát szervez „Emlékezetkiesés, avagy demokratikus hagyományainkról” címmel. A konferencia előadásainak témája a 20. századi magyar demokratikus hagyomány, ennek jelentősége és helye a történelemoktatásban. A konferencia nyitóelőadását Tölgyessy Péter politológus tartja, majd Ablonczy Balázs, Paksa Rudolf, Paksy Zoltán és Rainer M. János történészek beszélnek a Horthy-kori demokratákról és a Kádár-kori demokratikus ellenzékről. A konferencia után kerekasztal beszélgetés lesz arról, hogy kell-e politikatörténeti kánon a történelemoktatásban, és ha igen, akkor milyen. További részletek az esemény facebook oldalán olvashatók.

A kulturális élet sokszínűsége

robert-musil-a-tulajdonsagok-nelkuli-ember-1-3-9444650-nagy

A kultúra és a művészetek érzékenyen és gyorsan reagáltak a kor legtöbb változására. A tudományos elméletekben megmutatkozó elbizonytalanodás megjelent a társadalomtudományi és bölcsészettudományi elgondolásokban is. Számos korabeli gondolkodó vélte úgy, hogy a természettudományok más jellegűek, mint a társadalomtudományok. Érvelésük szerint a természettudományok kutatói általános (mindig és mindenütt érvényes) törvényeket akarnak felfedezni, míg a társadalomtudományok művelői az egyedi jelenségeket értelmezik. Ehhez kapcsolódóan merült fel a kérdés, hogy vajon a társadalomtudományi kutatások képesek-e objektív (tárgyilagos) képet adni a valóságról. A fenomenológia irányzata egyenesen azt állította, hogy soha nem magát a valóságot vizsgáljuk, hanem azt az élményt, amit megtapasztalunk. A tudományok jellegéről és objektivitásáról szóló vita a modern tudománytörténetben azóta is többször fellángolt. Az elbizonytalanodásra válaszul Ludwig Wittgenstein azzal próbálkozott, hogy megkülönböztesse a tudományos és nem tudományos kijelentéseket. Nyelvfilozófiai kutatásai szerint ugyanis egy kijelentés lehet empirikus (azaz a valóságról szól és leírható logikai jelekkel) vagy misztikus (tehát nem empirikus kérdésekre vonatkozik, hanem olyanokra mint pl. az erkölcs, a vallás). Az elbizonytalanodás legjelentősebb irodalmi megjelenítői közé tartozott az osztrák Robert Musil, aki A tulajdonságok nélküli ember című többkötetes művében nem csak az Osztrák-Magyar Monarchiának állított emléket, hanem azt is hangsúlyozta, hogy a történelem számos más módon is történhetett volna. Musil regényét emellett az ideológiákkal szembeni bizalmatlanság hatja át.

Tovább olvasom!

A fejlődés hatása a mindennapokra

A 19. század végétől két terület fejlődött nagyon látványosan, átalakítva a mindennapi életet: az egészségügy és a közlekedés-kommunikáció. Az orvostudomány, az egészségügy és az élelmezésügy látványos fejlődésének köszönhetően jelentősen nőtt a születéskor várható élethossz. Ez leginkább a csökkenő csecsemőhalandóságnak és a tbc elleni sikeres küzdelemnek volt köszönhető. Ezek mellett a 20. századi orvostudomány egyik nagy áttörése volt az úgynevezett szulfonamidok alkalmazása. Ezek a gyógyszerek lehetővé tették, hogy egyes bakteriális megbetegedéseket egy injekció beadásával kezelni lehessen. Még az orvosok is hitetlenkedtek, hogy olyan betegek, akik korábban szinte biztosan meghaltak volna, most néhány nap alatt felgyógyultak. A fejlődés következő lépcsőfokát alapozta meg, hogy 1928-ban Alexander Fleming felfedezte az első antibiotikumot, a penicillint. Ennek tömeges alkalmazása a második világháború idején terjedt el, s ezzel egy sor, korábban rettegett betegség vált kezelhetővé.

Tovább olvasom!

A modern tudomány

A két világháború közötti időszak a tudományban és a technikai fejlődésben nem jelent önálló korszakot. Folytatódtak a 19. században megindult folyamatok (technikai fejlődés, modernizáció, gazdasági növekedés), a világháborúk erre csak átmenetileg, illetve kis mértékben hatottak (egyes technikai vívmányok kicsit lassabban terjedtek el, míg más kutatások kicsit felgyorsultak, a gazdasági növekedés pedig rövid időre megtorpant). Az alábbiakban azokról a jelentős tudományos felfedezésekről, elméletekről lesz szó, amelyek meghatározó hatást gyakoroltak a két világháború időszakában élők világképére. A 19. század második felében és a 20. század elején ugyanis több olyan meghatározó jelentőségű tudományos felfedezés és elmélet született, melyek megingatták az addig érvényesnek hitt világképet.

Tovább olvasom!

A világgazdaság a két világháború között

 Névtelen1

Topografikus térkép Európa országainak 1923-as gazdasági fejlettségéről. A térképen az országok alakja úgy van eltorzítva, hogy az ország mérete az adott állam gazdasági fejlettségét fejezze ki

Az 1920-as évek második felére a fejlett országok gazdasága ismét jelentős fejlődésnek indult. 1925 és 1929 között a nyugati világ termelése átlagosan 20%-kal nőtt, s így idővel elérte, majd meghaladta a világháború előtti utolsó békeév szintjét. A növekedés üteme azonban lassabb volt, mint a világháború előtti fejlődésé. Ráadásul jelentős különbségek mutatkoztak a fejlett államok között is: Nagy-Britannia 6%-os, Németország 18%-os, Franciaország 40%-os, míg az USA 72%-os növekedést mutatott.

Tovább olvasom!