Filmklub ajánló: Max

Max plakát

Szerdán, március 9-én 17:30-tól vetítik a Politikatörténeti Intézet ANNO Filmklubjában a Max című játékfilmet, mely a történelmi alternatívák kérdését boncolgatja Hitler meg nem valósult művészi karrierjének témáján keresztül. A vetítés után beszélgetés is lesz a film kapcsán. Az eseményről további részletek itt olvashatók. Tovább olvasom!

Reklámok

A békeszerződések tartalma

treatyhead

A vesztes országokkal kötött békeszerződések egy kaptafára készültek, ugyanazokat a főbb elemeket tartalmazták:

  1. Kimondták, hogy a vesztes államok felelősek a háborúért
  2. Megállapították a vesztes államok új határait és elvették gyarmataikat, valamint rendelkeztek az elvett területek hovatartozásáról
  3. Kötelezték a vesztes államokat, hogy a háborús károk jóvátétele céljából adjanak kártérítést a győzteseknek
  4. Előírták, hogy a vesztes államok legfeljebb mekkora hadsereget tarthatnak fenn
  5. Létrehoztak egy nemzetközi szervezetet (Népszövetség), hogy a jövőben itt lehessen megtárgyalni az államok közt felmerülő vitákat

Tovább olvasom!

A nyugati civilizáció válsága

verneA huszadik század elején a fejlődés megállíthatatlannak látszott. Ezt az érzést sugározza Jules Verne egész írói munkássága. Az emberek fantáziája szárnyakat kapott, és csodálatos masinákkal népesítették be a jövőt.

Az első világháború egy 20 éven át tartó gazdasági fejlődésnek és az ezzel járó politikai stabilitásnak vetett véget. Noha a huszadik század elején is voltak társadalmi problémák, de a jövő kiszámíthatónak és ígéretesnek tűnt. A korszellemet a felvilágosodás és a polgárosodás optimizmusa hatotta át. A háború után viszont még az addig állandónak hitt dolgok is megváltoztak, s így általánossá vált az elbizonytalanodás a mindennapokban és a nagypolitikában, a gazdaságban és a kultúrában egyaránt. Sokan érezték úgy, hogy nem folytatható az, ami a hatalmas pusztítást okozó háborúhoz vezetett, ezért mindenben lázasan keresték az újat és elfordultak a régitől. Új jövőt ígérő forradalmi mozgalmak születtek, melyek elutasították a 19. század elitista és liberális parlamentarizmusát, valamint a szabadpiac elvére épülő kapitalizmust. A háborúban győztes országokban az emberek megelégedtek „kisebb” változásokkal: a tömegdemokrácia bevezetésével, az állam növekvő társadalmi és gazdasági szerepvállalásával, valamint a munkások érdekeit képviselő pártok és mozgalmak megerősödésével. Ott azonban, ahol a háború vereséget és csalódást hozott, forradalmian új mozgalmak születtek: Oroszországban a kommunizmus, Olaszországban a fasizmus, Németországban a nácizmus. A tömegdemokrácia helyett tömegdiktatúra alakult ki. Ezek mellett azonban számos országban olyan politikai rendszerek jöttek létre, melyek átmenetet képeztek a parlamentáris demokrácia és a modern diktatúrák között. Egyvalamiben azonban mindegyik politikai rendszer hasonlított: mindegyik gazdasági növekedést, s ezzel országa modernizálását akarta elérni.

Tovább olvasom!

Az arisztokrácia súlyvesztése

Downton_Abbey

A vesztes államok uralkodóinak lemondása után hamarosan a monarchia is megszűnt ezekben az országokban. Ezzel egyúttal az arisztokrácia politikai szerepe is megkérdőjeleződött. Sokan követelték a politikai, társadalmi és gazdasági rendszer jelentős átalakítását. Az éhezés, a nyomorúságos körülmények és az utólag értelmetlennek látszó pusztítás hatására a vesztes országokban lázongás, forradalom és ellenforradalom, polgárháború tört ki. De a győztes országokban is átalakult a politikai rendszer: az alsó néprétegek és a nők is elnyerték a választójogot.

Tovább olvasom!

Sic transit…

köztársaságot

„Sic transit gloria mundi” – szoktuk mondani, mikor azzal szembesülünk, hogy valami jóvátehetetlenül véget ért, örökre elmúlt. Az első világháború négy nagy birodalmat temetett maga alá: az Oszmán Szultanátust, az Orosz Cárságot, a Német Császárságot és az Osztrák–Magyar Monarchiát. Ezen államok uralkodói a hadigazdaság összeomlása és a háborús vereség nyomán elveszítették alattvalóik bizalmát, s ezért lemondtak trónjukról. Még annak ötlete is felmerült, hogy a háborút kirobbantó országok vezetőit és a háborús bűnöket elkövető katonákat bíróság előtt vonják majd felelősségre. Ez azonban végül nem történt meg. A győztesek lényegében megelégedtek azzal, hogy a háborút lezáró békeszerződések 231. cikkelye kimondta, hogy a háborúért a vesztes államok a felelősek. (Ezzel egyúttal azt is elismerték a vesztesek, hogy a háborús károkért kártérítést, úgynevezett jóvátételt fognak fizetni a győztesek részére.)

Tovább olvasom!