Kiállítás ajánló: az orosz avantgárd Budapesten és Bécsben

Az orosz forradalom centenáriumához közeledve több művészeti kiállítás is bemutatja a forradalmi időszak hivatalos művészetét, az orosz avantgárd alkotókat. Május 1-ig a Magyar Nemzeti Galériában látható egy jól összeválogatott orosz gyűjtemény, melyhez érdemes hozzánézni a Galéria Modern idők című tárlatát is, amely a magyar modernistákról ad áttekintést.

MNG

A művészet forradalma – Orosz avantgárd az 1910-1920-as években című kiállítás 2016. május 1-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában

 A budapesti kiállítással egyidejűleg Bécsben is látható egy kiállítás az orosz avantgárdról. A Chagalltól Malevicsig címet viselő tárlat június 26-ig látogatható az Albertina Múzeumban. Míg a magyar kiállításon hangsúlyosan jelenik meg a művészet történelmi háttere (a forradalmi mozgalmak, a bolsevik forradalom győzelme, majd a sztálini Szovjetunió), addig a bécsi kiállítás inkább az egyéni életművekre és a művészek közti személyes kapcsolatokra összpontosít.

 albertina

A bécsi Albertina Múzeumban 2016. június 26-ig látogatható a Chagall bis Malevich című tárlat

Marc Chagall (1887–1985) és Kazimir Malevics (1878–1935) a huszadik század első felének két kiemelkedő tehetségű orosz művésze volt. Az oroszországi zsidó családba született Chagall művészete leginkább egyfajta naiv szürrealizmusnak tekinthető. Alkotásait a nyugati dekadencia megnyilvánulásaként értelmezték mind a sztálini Szovjetunióban, mind pedig később a nácik is, ezért mindkét rendszer elől menekülnie kellett. Életének túlnyomó részét Franciaországban élte le.

Malevics a forradalmi orosz festészet egyik legjelentősebb alakja volt. Az 1910-es években előbb az orosz kubisták vezéregyénisége, majd saját stílusirányzatot alapított szuprematizmus néven. Geometrikus jellegű kompozíciói közül művészetfilozófiai tekintetben a Fehér alapon fehér négyzet című műve a legjelentősebb. Míg az orosz forradalom idején Malevics meghatározó alakja lehetett az orosz művészéletnek, addig a sztálini Szovjetunióban már nemkívánatosnak számítottak az avantgárd művészek, így Malevics is mellőzötten élte utolsó éveit.

 filmplakát

Chagall és Malevics egymással érintkező életútja és különösen Chagall szürreális képei ihlették a 2014-ben készült Chagall–Malevics című művészfilmet

Névtelen.png

Reklámok

Kell-e beszélni a kommunisták származásáról?

szocdem ellenes antiszemita Szociáldemokrata ellenes plakát a tanácsköztársaság után. A vörös bohócként ábrázolt szakszervezeti vezetőt úgy jelenítették meg, mint aki az álarc alatt valójában zsidó. (A pajesz, a kopaszodó kerek fej, a görbe orr, a vastag ajkak a zsidóság ismertetőjegyei voltak a korabeli antiszemita rajzokon. Ezzel szemben az álarcon látható kackiás bajusz „nemzetinek” számított.)

Az OFI 11. osztályos tankönyve részletesen foglalkozik azzal, hogy miért volt sok zsidó származású vezető a kommunisták között a tanácsköztársaság idején. A tankönyv azért ír erről a kérdésről, mert már a tanácsköztársaság idején megjelent az az értelmezés, hogy a kommün nem más, mint „zsidóuralom”. A Horthy-korban pedig széles körben népszerű volt a „kommunisták = zsidók” azonosítás. De napjainkban is lehet hallani olyan véleményt, hogy „a zsidók mindig az internacionalista, nemzetellenes, kozmopolita ideológiákat szerették”, illetve „a kommunizmus a zsidók műve, hogy a királyok és nemesek helyére kerülhessenek.”

Szerintem tehát három okból is érdemes egy kicsit körüljárni ezt a kérdést:

  1. Enélkül a Horthy-korszak antiszemitizmusa nem lenne érthető
  2. Ma is vannak, akiket kifejezetten érdekel ez a téma
  3. Megkísérelhetünk megérteni néhány fontos történelmi jelenséget: az asszimilációt és az antiszemitizmus

Tovább olvasom!

Politikai kisszótár a tanácsköztársasághoz

karikatura_allatkertAz állatkert lakóinak politikai-társadalmi besorolása egy korabeli vicc szerint

A kommunisták határozott világképpel és politikai programmal rendelkeztek. Ennek lényege, hogy a társadalmat két csoportra osztották: a kizsákmányolókra (urak, gazdagok, hatalommal rendelkezők, munkaadók) és a kizsákmányolás áldozataira (szegények, beosztottak, munkavállalók). A proletárdiktatúra célja e viszony megfordítása volt. Vagyis el akarták venni a kizsákmányolók javait, hogy azokat a korábbi kizsákmányoltak érdekében használják fel. Ezt fejezte ki a „Minden a miénk!” és a „Minden a népé!” jelmondat. A kommunisták úgy képzelték, hogy többé nem lesz magántulajdon, hanem mindenki az állam számára termel és szükségletei szerint részesül a közös javakból. Ennek megfelelően újjászervezték az államot, s átalakították a tulajdonviszonyokat.

Tovább olvasom!

Volt-e forgatókönyv?

forgatókönyvEgy elmesélt történet abban különbözik a valóságtól, hogy a valóságban senki nem tudja a történet irányát. Mint amikor a Trónok harca első évadját filmre vitték… 😉 Persze „hosszútávon mindenki halott” – ahogy John Maynard Keynes mondta.

Ha végignézünk Oroszország, Németország és Magyarország történetén, akkor úgy tűnhet, hogy a világháború végén és az azt követő időben nagyon hasonló események zajlottak le:

  1. A háborús gazdaság összeomlása miatt elviselhetetlenné nőttek az ellátási zavarok, ami lázongáshoz vezetett a hátországban.
  2. Az uralkodó nem tudta kezelni a problémát, ezért végül lemondott. A hatalmat az uralkodóház más tagjai sem tudták átvenni.
  3. Az államban élő kisebbségek megpróbáltak elszakadni.
  4. A háborúellenességükről ismert politikai erők vették kezükbe a hatalmat, s a politikai rendszert demokratizálták. Ettől azonban nem oldódtak meg a nehézségek.
  5. A legradikálisabb ígéreteket megfogalmazó kommunisták puccsal ragadták magukhoz a hatalmat.
  6. A kommunisták ellenében megszerveződtek az ellenforradalmi erők, polgárháborús viszonyok alakultak ki a vörösek és a fehérek között.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon azért alakult-e hasonlóan ezen országok sorsa, mert egységes forgatókönyv alapján zajlottak az események?

A válasz: NEM.

Tovább olvasom!

A múltat végképp eltörölni

Internacionale kotta

Föl, föl, ti rabjai a földnek,

Föl, föl, te éhes proletár!

A győzelem napjai jönnek,

Rabságodnak vége már.

A múltat végképp eltörölni,

Rabszolga-had, indulj velünk!

A Föld fog sarkából kidőlni,

Semmik vagyunk, s minden leszünk!

Ez a harc lesz a végső,

Csak összefogni hát,

És nemzetközivé lesz

Holnapra a világ.

Az 1871-ben Franciaországban született Internacionálé a munkásmozgalom legismertebb indulója, mely 1922 és 1944 között a Szovjetunió hivatalos himnusza is volt.

Tovább olvasom!