Kiállítás ajánló: az orosz avantgárd Budapesten és Bécsben

Az orosz forradalom centenáriumához közeledve több művészeti kiállítás is bemutatja a forradalmi időszak hivatalos művészetét, az orosz avantgárd alkotókat. Május 1-ig a Magyar Nemzeti Galériában látható egy jól összeválogatott orosz gyűjtemény, melyhez érdemes hozzánézni a Galéria Modern idők című tárlatát is, amely a magyar modernistákról ad áttekintést.

MNG

A művészet forradalma – Orosz avantgárd az 1910-1920-as években című kiállítás 2016. május 1-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában

 A budapesti kiállítással egyidejűleg Bécsben is látható egy kiállítás az orosz avantgárdról. A Chagalltól Malevicsig címet viselő tárlat június 26-ig látogatható az Albertina Múzeumban. Míg a magyar kiállításon hangsúlyosan jelenik meg a művészet történelmi háttere (a forradalmi mozgalmak, a bolsevik forradalom győzelme, majd a sztálini Szovjetunió), addig a bécsi kiállítás inkább az egyéni életművekre és a művészek közti személyes kapcsolatokra összpontosít.

 albertina

A bécsi Albertina Múzeumban 2016. június 26-ig látogatható a Chagall bis Malevich című tárlat

Marc Chagall (1887–1985) és Kazimir Malevics (1878–1935) a huszadik század első felének két kiemelkedő tehetségű orosz művésze volt. Az oroszországi zsidó családba született Chagall művészete leginkább egyfajta naiv szürrealizmusnak tekinthető. Alkotásait a nyugati dekadencia megnyilvánulásaként értelmezték mind a sztálini Szovjetunióban, mind pedig később a nácik is, ezért mindkét rendszer elől menekülnie kellett. Életének túlnyomó részét Franciaországban élte le.

Malevics a forradalmi orosz festészet egyik legjelentősebb alakja volt. Az 1910-es években előbb az orosz kubisták vezéregyénisége, majd saját stílusirányzatot alapított szuprematizmus néven. Geometrikus jellegű kompozíciói közül művészetfilozófiai tekintetben a Fehér alapon fehér négyzet című műve a legjelentősebb. Míg az orosz forradalom idején Malevics meghatározó alakja lehetett az orosz művészéletnek, addig a sztálini Szovjetunióban már nemkívánatosnak számítottak az avantgárd művészek, így Malevics is mellőzötten élte utolsó éveit.

 filmplakát

Chagall és Malevics egymással érintkező életútja és különösen Chagall szürreális képei ihlették a 2014-ben készült Chagall–Malevics című művészfilmet

Névtelen.png

Reklámok

Volt-e forgatókönyv?

forgatókönyvEgy elmesélt történet abban különbözik a valóságtól, hogy a valóságban senki nem tudja a történet irányát. Mint amikor a Trónok harca első évadját filmre vitték… 😉 Persze „hosszútávon mindenki halott” – ahogy John Maynard Keynes mondta.

Ha végignézünk Oroszország, Németország és Magyarország történetén, akkor úgy tűnhet, hogy a világháború végén és az azt követő időben nagyon hasonló események zajlottak le:

  1. A háborús gazdaság összeomlása miatt elviselhetetlenné nőttek az ellátási zavarok, ami lázongáshoz vezetett a hátországban.
  2. Az uralkodó nem tudta kezelni a problémát, ezért végül lemondott. A hatalmat az uralkodóház más tagjai sem tudták átvenni.
  3. Az államban élő kisebbségek megpróbáltak elszakadni.
  4. A háborúellenességükről ismert politikai erők vették kezükbe a hatalmat, s a politikai rendszert demokratizálták. Ettől azonban nem oldódtak meg a nehézségek.
  5. A legradikálisabb ígéreteket megfogalmazó kommunisták puccsal ragadták magukhoz a hatalmat.
  6. A kommunisták ellenében megszerveződtek az ellenforradalmi erők, polgárháborús viszonyok alakultak ki a vörösek és a fehérek között.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon azért alakult-e hasonlóan ezen országok sorsa, mert egységes forgatókönyv alapján zajlottak az események?

A válasz: NEM.

Tovább olvasom!

A cár atyuskától Lenin apánkig

A kép megtekinthető nagyobb méretben, ha rákattintasz!

És letölhető pdf formátumban!

idovonal_oroszorszag

 miklós cár  Lvov  kerenszkij

Romanov II. Miklós (1868-1918) az utolsó orosz cár

Lvov herceg (1861-1925) az ideiglenes forradalmi kormány első miniszterelnöke

Kerenszkij (1881-1970) az ideiglenes kormány külügy-, majd hadügyminisztere, végül miniszterelnöke Lvov herceg lemondása után

 Kornyilov  Lenin

Kornyilov tábornok (1870-1918) hivatásos katona, aki előbb a Kerenszkij-kormány ellen puccsot kísérelt meg, majd a bolsevik hatalom ellen szervezett támadást

Lenin (1870-1924) a bolsevik hatalomátvétel után megalakított Népbiztosok Tanácsának első vezetője

Oroszo 1917_1921

Az orosz forradalom és polgárháború fontosabb eseményeinek időrendje

BeatTheWhitesEl Liszickij: Vörös ékkel zúzd szét a fehéreket (1919) című plakátja a körbevevő fehérek szétzúzására buzdítja nézőjét. A fehérek 1918-ban több irányból is megkísérelték katonai erővel megdönteni a bolsevikok hatalmát. Ebben több nyugati állam is támogatta őket. A bolsevikok azonban sikeresen szervezték meg hatalmuk védelmét, s végül minden ellenséges katonai erővel leszámoltak. A polgárháború Oroszország európai részén már 1920-ra lezárult, de a keleti területeket csak 1923-ra sikerült pacifikálni.

MihailSolohov-CsendesDonMihail Solohov: Csendes Don című négykötetes regénye az első világháború és az azt követő orosz polgárháború idején mutatja be a doni kozákok sorsát. Solohov 1926 és 1940 közt jelentette meg a művet, amiért 1965-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A regény cenzúrázatlan változatának kiadása azonban csak az utóbbi években vált lehetővé az eredeti kéziratok előkerülését követően.

Jancsó Csillagosok, katonákJancsó Miklós: Csillagosok, katonák (1967) címmel készített filmet az orosz polgárháborúról. A filmről itt olvasható részletes ismertető.

A Nagy Háború folytatása: kis háborúk

vilaghaboru_belyeg_elsonapi

Az első világháború kitörésének századik évfordulójára kiadott emlékbélyeg elsőnapi bélyegzéssel

Minden iskolás tudja, hogy az első világháború 1914 nyarától 1918 őszéig tartott. Különösen így van ez mostanában, amikor a Nagy Háború századik évfordulójára emlékezünk. A történészek azonban nem egészen úgy gondolkodnak erről a kérdésről, mint az iskolások. Egy olyan jelentős és bonyolult eseménysor ugyanis, mint amilyen az első világháború, csak jogi értelemben köthető pontos kezdő- és végponthoz. Egyes hadtörténészek azt hangsúlyozzák, hogy a világháború a balkáni térségben kirobbant háborúkkal kezdődött 1912-ben, s csak később terebélyesedett világháborúvá. Ráadásul a háború végét is inkább 1923/1924-re teszik. Ekkorra alakultak ki ugyanis Oroszország, Közép-Európa és Törökország végleges határai, miután véget értek a szomszédos államok közti helyi háborúk és az egyes államokon belül kirobbant polgárháborús konfliktusok.

Tovább olvasom!

Sic transit…

köztársaságot

„Sic transit gloria mundi” – szoktuk mondani, mikor azzal szembesülünk, hogy valami jóvátehetetlenül véget ért, örökre elmúlt. Az első világháború négy nagy birodalmat temetett maga alá: az Oszmán Szultanátust, az Orosz Cárságot, a Német Császárságot és az Osztrák–Magyar Monarchiát. Ezen államok uralkodói a hadigazdaság összeomlása és a háborús vereség nyomán elveszítették alattvalóik bizalmát, s ezért lemondtak trónjukról. Még annak ötlete is felmerült, hogy a háborút kirobbantó országok vezetőit és a háborús bűnöket elkövető katonákat bíróság előtt vonják majd felelősségre. Ez azonban végül nem történt meg. A győztesek lényegében megelégedtek azzal, hogy a háborút lezáró békeszerződések 231. cikkelye kimondta, hogy a háborúért a vesztes államok a felelősek. (Ezzel egyúttal azt is elismerték a vesztesek, hogy a háborús károkért kártérítést, úgynevezett jóvátételt fognak fizetni a győztesek részére.)

Tovább olvasom!