A világgazdaság a két világháború között

 Névtelen1

Topografikus térkép Európa országainak 1923-as gazdasági fejlettségéről. A térképen az országok alakja úgy van eltorzítva, hogy az ország mérete az adott állam gazdasági fejlettségét fejezze ki

Az 1920-as évek második felére a fejlett országok gazdasága ismét jelentős fejlődésnek indult. 1925 és 1929 között a nyugati világ termelése átlagosan 20%-kal nőtt, s így idővel elérte, majd meghaladta a világháború előtti utolsó békeév szintjét. A növekedés üteme azonban lassabb volt, mint a világháború előtti fejlődésé. Ráadásul jelentős különbségek mutatkoztak a fejlett államok között is: Nagy-Britannia 6%-os, Németország 18%-os, Franciaország 40%-os, míg az USA 72%-os növekedést mutatott.

Tovább olvasom!

Nemzetközi kapcsolatok az 1920-as években

 GRAF

A nemzetközi kapcsolatok európai „lázgörbéje” az 1920-as években – A képre kattintva megnyitható nagy méretben. Letölthető innen nyomtatható formátumban.

Az első világháború után Európa gazdasági problémái az Egyesült Államokat is érzékenyen érintették. A győztes európai államok ugyanis kijelentették, hogy csak a vesztes Németország által fizetendő 33 milliárd dollár összegű jóvátételből tudják visszafizetni az Amerikától felvett háborús kölcsöneiket. A Németországra kirótt jóvátétel összege azonban az ország éves nemzeti jövedelmének több mint kétszerese volt, így ennek teljesítése Németországot a gazdasági összeomlás szélére sodorta, s az országban zavargások törtek ki. A szociáldemokrata kormány fellépett a zavargások élére álló szélsőbaloldali és szélsőjobboldali radikálisokkal szemben. A német külpolitikát Gustav Stresemann külügyminiszter (1923-1929) irányította. Nevéhez köthető az úgynevezett teljesítési politika. Ennek lényege az volt, hogy Németország az összes békefeltétel előírás szerinti teljesítésével bebizonyítsa a győzteseknek, hogy túlzó elvárásokat támasztottak a németekkel szemben. Az európai gazdasági nehézségek megoldására nemzetközi konferenciát szerveztek 1922-ben Genovában. Itt az angolok hajlottak is volna a németeknek adandó engedményekre, a franciák azonban nem engedtek. A csalódott németek a genovai konferenciára ugyancsak meghívott szovjetekkel különmegállapodást kötöttek Rapallóban. A rapallói szerződésben a két elszigetelt ország megállapodott, hogy a továbbiakban gazdaságilag együttműködnek. Ezen felül mindkét állam lemondott arról, hogy háborús jóvátételt követeljenek egymástól. A megalázott és elszigetelt Németország és az ugyancsak elszigetelődött Szovjet-Oroszország egymásra találása nagy feltűnést és riadalmat keltett.

 220px-Poincaré_Petit_Journal_26_janvier_1913

Raymond Poincaré (1860–1934) francia politikus, több alkalommal miniszterelnök (1912–13, 1922–24, 1926–29), 1913 és 1920 között pedig köztársasági elnök. Az 1920-as évek elején az európai hegemóniára törekvő francia erőpolitika képviselője

A németek 1923-ban azt kérték, hogy kapjanak haladékot a jóvátétel következő részletének kifizetésére. Ezt a Népszövetség szándékos mulasztásnak minősítette, s ezzel lehetővé tette, hogy az érintettek „behajtsák” Németország tartozását. Az ugyancsak gazdasági nehézségekkel küszködő Franciaország ezért megszállta a Ruhr-vidék ipari központjait, hogy így foglalja le a neki járó jóvátétel értékét. Ezzel azonban saját gyengeségük lepleződött le. A helyi német munkások ugyanis beszüntették a munkát, s hamar kiderült, hogy a franciák nem elég erősek ahhoz, hogy kikényszerítsék a nekik járó jóvátételt. A francia erőpolitika szószólója, Poincaré miniszterelnök belebukott a kudarcba. Ezzel egyúttal a franciák európai hegemóniáról szőtt álmai is megbuktak. A Ruhr-vidék termelésének kiesése azonban a német gazdaságot is érzékenyen érintette, így végül a német kormánynak kellett leállítani a sztrájkot, ami népszerűtlenné tette a kormányt Németországban.

Französische Alpenjäger in den Strassen Buers
Zur Befreiung des besetzten Gebietes am 30. Juni 1930! Ein interessanter Rückblick aus der schweren Zeit im besetzten Gebiet. Schwer bewaffnete französische Alpenjäger durchziehen die Strassen Buers im März 1923 aus Anlass zweier erschossener französischer Offiziere.

1923 januárjában francia csapatok szállták meg a német Ruhr-vidéket, hogy jóvátétel gyanánt lefoglalják a térség ipari termelését. A megszállás kudarca fordulatot hozott a francia külpolitikában. Az Európa fölötti francia hegemóniára törekvő erőpolitika bukása után a békés biztonságpolitika időszaka következett.

Vajon Franciaország akkor is a békepolitika hívévé vált volna, ha nem bizonyult volna gyengének az erőpolitika folytatásához?

A patthelyzet megoldására az Egyesült Államok tett javaslatot, hogy visszakaphassa az európai államoknak adott hiteleit és elsimítsa a nemzetközi konfliktust. A konfliktus ugyanis Franciaországban és Németországban is a szélsőséges politikai csoportok megerősödéséhez vezetett, s ezzel megnőtt az újabb fegyveres összetűzés kialakulásának esélye. Az amerikaiak által 1924-ben javasolt Dawes-terv lényege az volt, hogy az Egyesült Államok hitelt nyújt Németországnak a talpra álláshoz, amiből az jóvátételt fizethet a győztes európai államoknak, amelyek aztán visszaadják tartozásaikat az Egyesült Államoknak.

 Dawes terv

A Dawes-terv mögött álló hitelkörforgás lényege

Hogyan is működött a hitelkörforgás? Miért volt ez jó Amerikának? Mitől függött a rendszer működőképessége? Miért veszélyes jelenség a körbetartozás?

 Mivel a háború következményeként Németország hitelezői már-már teljesítőképességük határár súroló adókat fizetnek, Németországnak is évről-évre fizetőképességének felső határáig kell adót fizetnie. Ez összhangban van a versailles-i szerződés azon igazságos és alapvető elvével, amelyet Németország 1919. május. 29-i jegyzékében ismételten megerősített, miszerint a német adózási rendszernek viszonylag ugyanolyan keménynek kell lennie, mint bármely, a bizottságban képviselt hatalom országában. Ennél a felső határnál többet nem is várhatunk, és ennél kevesebb megszabadítaná Németországot a közös nehézségektől és az ipari versengésben méltatlan előnyt biztosítana számára.”

Milyen elveket szögezett le a Dawes-terv a jóvátétellel kapcsolatban? Mi az, amit nem tartalmazott konkrétan?

Az elbizonytalanodott Franciaország azonban tartott attól, hogy a talpra álló németek ismét ellenük fordulnak. Az Aristide Briand vezette francia külpolitika új irányelvet követett, s így a franciák európai hegemóniára törekvő erőpolitikáját a francia határokat garantáló békés biztonságpolitika váltotta fel. Ennek megfelelően az 1925-ben rendezett locarnói konferencián a nagyhatalmak nemzetközi szerződésben garantálták a belga-német és a francia-német határ megváltoztathatatlanságát. A locarnói egyezményt francia részről Aristide Briand, német részről Gustav Stresemann kötötte, akik ezért a következő évben béke Nobel-díjat kaptak. Ezt követően látványosan enyhült a légkör az európai államok között. Németországot 1926-ban felvették a Népszövetségbe, s megszüntették az ország katonai ellenőrzését.

 Briand és Stresemann

Az 1926. évi béke Nobel-díj kitüntetettjei. Balra Aristide Briand (1862–1932) francia politikus, számos alkalommal miniszter és miniszterelnök. A francia határokat garantáló békés megegyezések híve. Jobbra Gustav Stresemann (1878–1929) német politikus, 1923 és 1929 között külügyminiszter. Az úgynevezett teljesítési politika képviselője

Locarnót úgy értelmezhetjük, hogy az európai államok végre észrevették, hogy ez így nem mehet tovább, és háborúzni csak úgy lehet, ha közben az országok rommá válnak.”

A franciák folytatták a békepolitika kiterjesztését. 1928-ban az Egyesült Államok és Franciaország között megszületett a Kellogg–Briand paktum. Ebben a két aláíró ország elítélte a háborút mint a nemzetközi konfliktusok megoldásának eszközét, kivéve a jogos önvédelem esetét. A kezdeményezéshez hamarosan 59 ország csatlakozott. Ez volt az európai enyhülés csúcspontja. Az európai államok általános katonai leszerelését célzó kezdeményezések azonban nem jártak sikerrel. Ugyancsak sikertelenek lettek az összeurópai együttműködést kezdeményező tervezetek is, mint a Páneurópai mozgalom, amiről az előző bejegyzésben már volt szó. Ehhez az is hozzájárult, hogy 1929-ben lejárt a Dawes-terv által létrehozott kedvező nemzetközi környezet, ráadásul hamarosan kirobbant a gazdasági világválság is, amelynek nyomán nőtt a társadalmi feszültség és bezárkózóvá váltak az államok.

 Peace Pact

From left to right, Aristide Briand, Myron Merrick and Frank Billings Kellogg at the French foreign office in Paris, for the signing of the Kellogg-Briand Pact for renunciation of war. (Photo by Keystone/Getty Images)

A kép bal oldalán ül Briand, jobb oldalán pedig Frank B. Kellogg (1856–1937) amerikai politikus, 1925 és 1929 között az Egyesült Államok külügyminisztere, aki az 1928-ban kötött Kellogg–Briand paktumért béke Nobel-díjat kapott a következő évben. Kelloggnak egyébként nincs köze a Kellogg’s kukoricapehelyhez. 🙂

Az ötéves Dawes-terv lejárta után újabb jóvátételi konferencia következett 1929-ben. Itt az amerikaiak új javaslattal, az úgynevezett Young-tervvel álltak elő. Eszerint Németország háborús jóvátételét 114 milliárd márkában határozták meg, melyet hatvan év alatt (tehát 1989-ig) kellett volna letörleszteni. Cserébe a megszállt Rajna-vidék visszaadását ígérték 1930-ra. A jóvátétel összegét megállapító konferencia nem volt alkalmas a további enyhülés előmozdítására, a németek túlzónak tartották a rendelkezéseket. A világgazdasági válság következtében azonban hamarosan bedőlt a nemzetközi hitelélet, így ezek visszafizetését 1931-ben átmenetileg felfüggesztették, 1932-ben pedig a lausanne-i konferencián eltörölték a vesztesek jóvátételi kötelezettségét.

 Young, Dawes und Robinson

Notables return from abroad. New York….photo shows left to right, Owen D. Young, Gen. Charles G. Dawes and Henry M. Robinson, as they returned today aboard the leviathan, as they returned today from the reparations settlement in France and Germany.

Amerikai gazdaságpolitikusok: középen Charles G. Dawes (1865–1951) amerikai bankár és politikus, aki az európai gazdasági rekonstrukciót elősegítő tervéért 1925-ben béke Nobel-díjat kapott. 1925 és 1929 között pedig az Egyesült Államok alelnöke volt Calvin Coolidge elnök mellett. A kép baloldalán pedig Owen D. Young (1874–1962) amerikai gyáros és üzletember, aki az 1929. évi nemzetközi gazdasági tárgyalásokon az amerikai küldöttséget vezette. Az általa kidolgozott terv szerint Németországnak hatvan év alatt kellett volna megfizetnie háborús jóvátételeit

 Balra a Dawes-terv fogadtatását ábrázoló karikatúra, jobbra pedig egy Young-terv ellenes német plakát.

Miért különbözhetett ilyen nagy mértékben a két amerikai kezdeményezés fogadtatása? Miben különbözött a két amerikai terv?

 nemzetközi politika

Az európai rekonstrukció nehézségeit mutató karikatúra. Az 1930-as évek elején az általános lefegyverzési kezdeményezések már nem jártak sikerrel. Hitler hatalomra kerülése és a fennálló renddel elégedetlen országok egyre agresszívebb külpolitikája nyomán az 1930-as években ismét kiéleződtek a nemzetközi konfliktusok

Kell-e beszélni a kommunisták származásáról?

szocdem ellenes antiszemita Szociáldemokrata ellenes plakát a tanácsköztársaság után. A vörös bohócként ábrázolt szakszervezeti vezetőt úgy jelenítették meg, mint aki az álarc alatt valójában zsidó. (A pajesz, a kopaszodó kerek fej, a görbe orr, a vastag ajkak a zsidóság ismertetőjegyei voltak a korabeli antiszemita rajzokon. Ezzel szemben az álarcon látható kackiás bajusz „nemzetinek” számított.)

Az OFI 11. osztályos tankönyve részletesen foglalkozik azzal, hogy miért volt sok zsidó származású vezető a kommunisták között a tanácsköztársaság idején. A tankönyv azért ír erről a kérdésről, mert már a tanácsköztársaság idején megjelent az az értelmezés, hogy a kommün nem más, mint „zsidóuralom”. A Horthy-korban pedig széles körben népszerű volt a „kommunisták = zsidók” azonosítás. De napjainkban is lehet hallani olyan véleményt, hogy „a zsidók mindig az internacionalista, nemzetellenes, kozmopolita ideológiákat szerették”, illetve „a kommunizmus a zsidók műve, hogy a királyok és nemesek helyére kerülhessenek.”

Szerintem tehát három okból is érdemes egy kicsit körüljárni ezt a kérdést:

  1. Enélkül a Horthy-korszak antiszemitizmusa nem lenne érthető
  2. Ma is vannak, akiket kifejezetten érdekel ez a téma
  3. Megkísérelhetünk megérteni néhány fontos történelmi jelenséget: az asszimilációt és az antiszemitizmus

Tovább olvasom!

A múltat végképp eltörölni

Internacionale kotta

Föl, föl, ti rabjai a földnek,

Föl, föl, te éhes proletár!

A győzelem napjai jönnek,

Rabságodnak vége már.

A múltat végképp eltörölni,

Rabszolga-had, indulj velünk!

A Föld fog sarkából kidőlni,

Semmik vagyunk, s minden leszünk!

Ez a harc lesz a végső,

Csak összefogni hát,

És nemzetközivé lesz

Holnapra a világ.

Az 1871-ben Franciaországban született Internacionálé a munkásmozgalom legismertebb indulója, mely 1922 és 1944 között a Szovjetunió hivatalos himnusza is volt.

Tovább olvasom!

A cár atyuskától Lenin apánkig

A kép megtekinthető nagyobb méretben, ha rákattintasz!

És letölhető pdf formátumban!

idovonal_oroszorszag

 miklós cár  Lvov  kerenszkij

Romanov II. Miklós (1868-1918) az utolsó orosz cár

Lvov herceg (1861-1925) az ideiglenes forradalmi kormány első miniszterelnöke

Kerenszkij (1881-1970) az ideiglenes kormány külügy-, majd hadügyminisztere, végül miniszterelnöke Lvov herceg lemondása után

 Kornyilov  Lenin

Kornyilov tábornok (1870-1918) hivatásos katona, aki előbb a Kerenszkij-kormány ellen puccsot kísérelt meg, majd a bolsevik hatalom ellen szervezett támadást

Lenin (1870-1924) a bolsevik hatalomátvétel után megalakított Népbiztosok Tanácsának első vezetője

Oroszo 1917_1921

Az orosz forradalom és polgárháború fontosabb eseményeinek időrendje

BeatTheWhitesEl Liszickij: Vörös ékkel zúzd szét a fehéreket (1919) című plakátja a körbevevő fehérek szétzúzására buzdítja nézőjét. A fehérek 1918-ban több irányból is megkísérelték katonai erővel megdönteni a bolsevikok hatalmát. Ebben több nyugati állam is támogatta őket. A bolsevikok azonban sikeresen szervezték meg hatalmuk védelmét, s végül minden ellenséges katonai erővel leszámoltak. A polgárháború Oroszország európai részén már 1920-ra lezárult, de a keleti területeket csak 1923-ra sikerült pacifikálni.

MihailSolohov-CsendesDonMihail Solohov: Csendes Don című négykötetes regénye az első világháború és az azt követő orosz polgárháború idején mutatja be a doni kozákok sorsát. Solohov 1926 és 1940 közt jelentette meg a művet, amiért 1965-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A regény cenzúrázatlan változatának kiadása azonban csak az utóbbi években vált lehetővé az eredeti kéziratok előkerülését követően.

Jancsó Csillagosok, katonákJancsó Miklós: Csillagosok, katonák (1967) címmel készített filmet az orosz polgárháborúról. A filmről itt olvasható részletes ismertető.