A világgazdaság a két világháború között

 Névtelen1

Topografikus térkép Európa országainak 1923-as gazdasági fejlettségéről. A térképen az országok alakja úgy van eltorzítva, hogy az ország mérete az adott állam gazdasági fejlettségét fejezze ki

Az 1920-as évek második felére a fejlett országok gazdasága ismét jelentős fejlődésnek indult. 1925 és 1929 között a nyugati világ termelése átlagosan 20%-kal nőtt, s így idővel elérte, majd meghaladta a világháború előtti utolsó békeév szintjét. A növekedés üteme azonban lassabb volt, mint a világháború előtti fejlődésé. Ráadásul jelentős különbségek mutatkoztak a fejlett államok között is: Nagy-Britannia 6%-os, Németország 18%-os, Franciaország 40%-os, míg az USA 72%-os növekedést mutatott.

Tovább olvasom!

Reklámok

Irredenta kultusz Magyarországon

 trianon bélyeg

 Magyar irredenta képeslap az 1923-as újévre

A trianoni béke nyomán földrajzi fogalmaink is megváltoztak. Erdélynek korábban csak az Alföld felől nézve a Királyhágón túli területet nevezték, míg a Királyhágón innen eső részeket Partiumnak, illetve Temesköznek hívták. (Az egykori Temesközből három országba is jutott egy-egy rész.) Trianon után viszont elterjedt az anyaországban, hogy a Romániához csatolt terület egészét nevezzék Erdélynek. Ugyancsak Trianon után lett használatos a Kárpátalja kifejezés. Ezt a területet a két világháború között az ott élő ruszin lakosságról Ruszinszkónak is hívták. Ehhez hasonlóan a szlovákok által lakott területet pedig Szlovenszkónak is nevezték a Horthy-korban, de ekkor jelent meg a Felvidék kifejezés is. Korábban ugyanis leginkább Felső-Magyarországnak nevezték azt a területet, ahol a mai Szlovákia található. Kimondottan Trianon után született a Burgenland kifejezés, ami alatt az Ausztriához csatolt területet értették. (A kifejezést egyébként az osztrákok találták ki az elcsatolt Moson, Sopron és Vas megyék német nevéből, ezeket ugyanis németül Wieselburgnak, Ödenburgnak és Eisenburgnak hívták.) Trianon után terjedt el a Vajdaság kifejezés használata is, noha a fogalom már a 19. században megszületett a Monarchia szerb területeinek megnevezésére. Ezt a területet Délvidéknek is nevezték a Horthy-korban. Az említett, égtájak szerinti felosztást tükrözi a fenti képeslapon is látható négy kőszobor, melyek a Szabadság téren kialakított irredenta parkban lettek felállítva: az Észak szoborcsoport a Felvidék, a Kelet Erdély, a Dél a Vajdaság, vagyis a Délvidék, míg a Nyugat Burgenland elvesztésének állít emléket, s az e területek visszaszerzésére törekvő irredenta igényt jelképezi.

Tovább olvasom!

BUÉK!

Nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok a blog minden olvasójának!

Az előző posztban látható volt a szeptemberben indult blog évvégi statisztikája, ami számomra több szempontból is figyelemreméltó. Egyrészt nagyon örömteli, hogy a bejegyzések sokakhoz eljutnak – és nem csak a határokon belül. Másrészt nagyon érdekes látni, hogy melyik bejegyzéseknek volt a legnagyobb az olvasottsága. Úgy tűnik, hogy a tankönyvekben kevesebb helyet kapó életmódtörténet (klasszikus férfidivat) és a nőtörténet iránt legalább annyi érdeklődés van, mint a vezető politikusok (Tisza István, Károlyi Mihály, Horthy Miklós) életútja és emlékezete iránt. Tanulságos továbbá, hogy az olyan elméleti jellegű kérdések is érdekesek az olvasóknak, mint például a bűnbakképzés mikéntjéről szóló bejegyzés. Vagyis az olvasói visszajelzések egyértelműen megerősítik azt a vélekedésemet, hogy a történelem a maga sokszínűségében és összetettségében izgalmas. E szellemben fogjuk tehát folytatni az előttünk álló 2016-os évben is.

A következő bejegyzésekben az első világháborút lezáró békerendszerrel foglalkozunk, majd pedig egy körkép következik a világtörténelem két világháború közti időszakáról.

Zárásként pedig hadd ajánljak egy különösen izgalmas japán rajzfilmet, mely egy igen különleges perspektívából közelít az európai kultúrkincshez – és a történet egyik szála a két háború közti időszak történelmének oktatásához is használható (de erről majd később részletesen):

A japán Fullmetal Alchemist című rajzfilmsorozat főcímzenéje. Az emblematikus japán rajzfilmsorozat az európai kultúrkör sajátos feldolgozása, s így a történelem, a filozófia és erkölcstan oktatásában többféleképpen is jól hasznosítható

Az erőszak a háború utáni Magyarországon

Balra a forradalmi törvényszék akaszt Sátoraljaújhelyen, jobbra a Nemzeti Hadsereg tiszti különítményesei akasztanak Tabon

 Az 1919-es eseményekre szokás úgy tekinteni, mintha ez egy különösen erőszakos fejezete lett volna a magyar történelemnek. A vörös- és a fehérterror mértékéről, a halottak számának megbecsléséről immár évszázada vitatkoznak történészek, publicisták, politikusok és a történelem iránt érdeklődők. A véres „számháború” közepette pedig gyakran elfelejtkeznek arról, hogy az eseményeket azok összefüggéseivel együtt kellene vizsgálni. Ha ezt tennék, akkor kiderülne, hogy az első világháborút követően minden tekintetben megnőtt a társadalom erőszakossága. És pedig nem csak nálunk, Magyarországon, hanem mindenütt Európában, sőt még az Egyesült Államokban is. (Nem véletlenül ekkor következett be a gengszterkorszak…)

Már 1918 őszétől megfigyelhető az erőszakos cselekmények (lincselés, rablás, gyilkosság, merénylet, verekedés) számának növekedése, s a közállapotok majd csak az 1920-as évek közepére normalizálódtak Magyarországon. A történeti kutatások arra is rámutatnak, hogy a kortársak általában eltúlozták az erőszakos halált elszenvedők számát – még pedig általában úgy, hogy saját politikai ellenfeleiket feketítsék be ezáltal. Ha azonban összehasonlítjuk a magyar eseményeket más országok helyzetével, akkor azt láthatjuk, hogy nálunk arányaiban kevesebb áldozatot követelt az első világháború utáni forradalmi-polgárháborús időszak, mint orosz, német, osztrák, olasz vagy éppen finn területen. Ebbe feltehetőleg az is közrejátszott, hogy a Károlyi-kormány lefegyverezte a frontról hazatérő katonákat.

Az is figyelemreméltó, hogy a témán belül szinte csak a vörösterror és a fehérterror összehasonlításáról esik szó, arról pedig jóval kevésbé, hogy spontán lincselések már 1918 őszétől voltak; illetve a román megszállás idején statáriálisan kivégzett magyarok száma meghaladta a vörös- és fehérterror áldozatainak számát. Ezek a tények ugyanis kevésbé illeszkednek bele a bal- és jobboldal immár évszázados egymásra mutogatásába… Tovább olvasom!

Kell-e beszélni a kommunisták származásáról?

szocdem ellenes antiszemita Szociáldemokrata ellenes plakát a tanácsköztársaság után. A vörös bohócként ábrázolt szakszervezeti vezetőt úgy jelenítették meg, mint aki az álarc alatt valójában zsidó. (A pajesz, a kopaszodó kerek fej, a görbe orr, a vastag ajkak a zsidóság ismertetőjegyei voltak a korabeli antiszemita rajzokon. Ezzel szemben az álarcon látható kackiás bajusz „nemzetinek” számított.)

Az OFI 11. osztályos tankönyve részletesen foglalkozik azzal, hogy miért volt sok zsidó származású vezető a kommunisták között a tanácsköztársaság idején. A tankönyv azért ír erről a kérdésről, mert már a tanácsköztársaság idején megjelent az az értelmezés, hogy a kommün nem más, mint „zsidóuralom”. A Horthy-korban pedig széles körben népszerű volt a „kommunisták = zsidók” azonosítás. De napjainkban is lehet hallani olyan véleményt, hogy „a zsidók mindig az internacionalista, nemzetellenes, kozmopolita ideológiákat szerették”, illetve „a kommunizmus a zsidók műve, hogy a királyok és nemesek helyére kerülhessenek.”

Szerintem tehát három okból is érdemes egy kicsit körüljárni ezt a kérdést:

  1. Enélkül a Horthy-korszak antiszemitizmusa nem lenne érthető
  2. Ma is vannak, akiket kifejezetten érdekel ez a téma
  3. Megkísérelhetünk megérteni néhány fontos történelmi jelenséget: az asszimilációt és az antiszemitizmus

Tovább olvasom!

A Nagy Háború folytatása: kis háborúk

vilaghaboru_belyeg_elsonapi

Az első világháború kitörésének századik évfordulójára kiadott emlékbélyeg elsőnapi bélyegzéssel

Minden iskolás tudja, hogy az első világháború 1914 nyarától 1918 őszéig tartott. Különösen így van ez mostanában, amikor a Nagy Háború századik évfordulójára emlékezünk. A történészek azonban nem egészen úgy gondolkodnak erről a kérdésről, mint az iskolások. Egy olyan jelentős és bonyolult eseménysor ugyanis, mint amilyen az első világháború, csak jogi értelemben köthető pontos kezdő- és végponthoz. Egyes hadtörténészek azt hangsúlyozzák, hogy a világháború a balkáni térségben kirobbant háborúkkal kezdődött 1912-ben, s csak később terebélyesedett világháborúvá. Ráadásul a háború végét is inkább 1923/1924-re teszik. Ekkorra alakultak ki ugyanis Oroszország, Közép-Európa és Törökország végleges határai, miután véget értek a szomszédos államok közti helyi háborúk és az egyes államokon belül kirobbant polgárháborús konfliktusok.

Tovább olvasom!