BUÉK!

Nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok a blog minden olvasójának!

Az előző posztban látható volt a szeptemberben indult blog évvégi statisztikája, ami számomra több szempontból is figyelemreméltó. Egyrészt nagyon örömteli, hogy a bejegyzések sokakhoz eljutnak – és nem csak a határokon belül. Másrészt nagyon érdekes látni, hogy melyik bejegyzéseknek volt a legnagyobb az olvasottsága. Úgy tűnik, hogy a tankönyvekben kevesebb helyet kapó életmódtörténet (klasszikus férfidivat) és a nőtörténet iránt legalább annyi érdeklődés van, mint a vezető politikusok (Tisza István, Károlyi Mihály, Horthy Miklós) életútja és emlékezete iránt. Tanulságos továbbá, hogy az olyan elméleti jellegű kérdések is érdekesek az olvasóknak, mint például a bűnbakképzés mikéntjéről szóló bejegyzés. Vagyis az olvasói visszajelzések egyértelműen megerősítik azt a vélekedésemet, hogy a történelem a maga sokszínűségében és összetettségében izgalmas. E szellemben fogjuk tehát folytatni az előttünk álló 2016-os évben is.

A következő bejegyzésekben az első világháborút lezáró békerendszerrel foglalkozunk, majd pedig egy körkép következik a világtörténelem két világháború közti időszakáról.

Zárásként pedig hadd ajánljak egy különösen izgalmas japán rajzfilmet, mely egy igen különleges perspektívából közelít az európai kultúrkincshez – és a történet egyik szála a két háború közti időszak történelmének oktatásához is használható (de erről majd később részletesen):

A japán Fullmetal Alchemist című rajzfilmsorozat főcímzenéje. Az emblematikus japán rajzfilmsorozat az európai kultúrkör sajátos feldolgozása, s így a történelem, a filozófia és erkölcstan oktatásában többféleképpen is jól hasznosítható

Reklámok

Tisza vs Károlyi

Tisza szoborKárolyi szobor 2

Tisza István és Károlyi Mihály szobra a Parlament mellett. A két szobor szinte ugyanazon a helyen lett felállítva: Tisza szobra a Horthy-korban és napjainkban látható a tér északi részén, Károlyi szobra pedig az 1970-es évektől a legutóbbi időkig állt ugyanott.

Az első világháború utáni összeomlás olyan súlyos tragédia volt, hogy a kortársak és az utókor is igyekezett, igyekszik felelőst találni a korabeli magyar politikusok közül. A baloldal hagyományosan Tisza Istvánt, a jobboldal Károlyi Mihályt tekinti a súlyos tragédia fő felelősének. Viszont a baloldal Károlyit az első köztársasági elnökként és demokrataként ünnepli, míg a jobboldal Tiszában látja az elveszett aranykor hősies megtestesítőjét. A két politikus megítélése olyannyira ellentétes, hogy még szobraik se férnek meg egy helyen – mintha két párhuzamos múltja lenne az országnak. Az alábbiakban néhány jellegzetes idézet segítségével illusztráljuk, hogy mit gondolt személyükről az utókor.

Érdemes megfigyelni, hogy mely szövegrészek próbálnak az érzelmekre, s melyek az értelemre hatni! Mely szövegrészek elemzik az egykori történeti helyzetet, s melyek fogalmaznak meg ítéletet? Az ítélkező szövegrészeknél érdemes belegondolni, hogy milyen világnézet jegyében fogalmazza meg véleményét az ítéletalkotó!

Tovább olvasom!

A pacifista hadügyminiszter

Nem akarok többé katonát látni!”

A Károlyi-kormány első hadügyminiszterének, Linder Bélának elhíresült szavai

Amikor a múlt eseményeit, szereplőit akarjuk értékelni, két feladatunk van:

  1. A történeti elemzés, melynek során összegyűjtjük a rendelkezésünkre álló tényeket, s megpróbáljuk rekonstruálni az események menetét, a résztvevők cselekedeteinek indítékait.
  2. Az erkölcsi, világnézeti alapon álló ítéletalkotás, melynek során kialakítjuk saját véleményünket az adott történelmi eseményről, személyekről.

A történeti elemzés inkább igényel tárgyilagosságot: körültekintő adatgyűjtést és a múlt megértéséhez szükséges empátiát. Az ítéletalkotás azonban már vállaltan szubjektív: személyes vélemény, amely jelentősen függ az ítéletalkotó személy világlátásától, habitusától. Éppen ezért racionálisan vitatkozni a történeti elemzésről érdemes. (Egyes történészek kimondottan csak azt is tekintik feladatuknak, hogy a történeti elemzést végezzék el, s az ítéletalkotást rábízzák a közönségre.)

Fontos irányelv azonban, hogy ne essünk az anakronizmus csapdájába. Csak akkor járunk el ugyanis korrekt módon a múlt eseményeivel és személyeivel szemben, ha nem az utókor mindentudásával kérjük számon őket. Természetesen az elvárható, hogy egy történelmi szereplő számoljon saját tetteinek lehetséges következményeivel, amikor cselekszik. Ez számon is kérhető rajta. Olyan eseményekért azonban hiba felelősnek tartani valakit, amelyeket nem ő okozott, illetve amelyeket nem láthatott előre. Ugyancsak fontos mérlegelni, amikor egy történelmi személy döntéseit vizsgáljuk, vajon lett volna-e más, jobb lehetőség, amit választhatott volna?

Tovább olvasom!