A pacifista hadügyminiszter

Nem akarok többé katonát látni!”

A Károlyi-kormány első hadügyminiszterének, Linder Bélának elhíresült szavai

Amikor a múlt eseményeit, szereplőit akarjuk értékelni, két feladatunk van:

  1. A történeti elemzés, melynek során összegyűjtjük a rendelkezésünkre álló tényeket, s megpróbáljuk rekonstruálni az események menetét, a résztvevők cselekedeteinek indítékait.
  2. Az erkölcsi, világnézeti alapon álló ítéletalkotás, melynek során kialakítjuk saját véleményünket az adott történelmi eseményről, személyekről.

A történeti elemzés inkább igényel tárgyilagosságot: körültekintő adatgyűjtést és a múlt megértéséhez szükséges empátiát. Az ítéletalkotás azonban már vállaltan szubjektív: személyes vélemény, amely jelentősen függ az ítéletalkotó személy világlátásától, habitusától. Éppen ezért racionálisan vitatkozni a történeti elemzésről érdemes. (Egyes történészek kimondottan csak azt is tekintik feladatuknak, hogy a történeti elemzést végezzék el, s az ítéletalkotást rábízzák a közönségre.)

Fontos irányelv azonban, hogy ne essünk az anakronizmus csapdájába. Csak akkor járunk el ugyanis korrekt módon a múlt eseményeivel és személyeivel szemben, ha nem az utókor mindentudásával kérjük számon őket. Természetesen az elvárható, hogy egy történelmi szereplő számoljon saját tetteinek lehetséges következményeivel, amikor cselekszik. Ez számon is kérhető rajta. Olyan eseményekért azonban hiba felelősnek tartani valakit, amelyeket nem ő okozott, illetve amelyeket nem láthatott előre. Ugyancsak fontos mérlegelni, amikor egy történelmi személy döntéseit vizsgáljuk, vajon lett volna-e más, jobb lehetőség, amit választhatott volna?

Tovább olvasom!

Reklámok