A fejlődés hatása a mindennapokra

A 19. század végétől két terület fejlődött nagyon látványosan, átalakítva a mindennapi életet: az egészségügy és a közlekedés-kommunikáció. Az orvostudomány, az egészségügy és az élelmezésügy látványos fejlődésének köszönhetően jelentősen nőtt a születéskor várható élethossz. Ez leginkább a csökkenő csecsemőhalandóságnak és a tbc elleni sikeres küzdelemnek volt köszönhető. Ezek mellett a 20. századi orvostudomány egyik nagy áttörése volt az úgynevezett szulfonamidok alkalmazása. Ezek a gyógyszerek lehetővé tették, hogy egyes bakteriális megbetegedéseket egy injekció beadásával kezelni lehessen. Még az orvosok is hitetlenkedtek, hogy olyan betegek, akik korábban szinte biztosan meghaltak volna, most néhány nap alatt felgyógyultak. A fejlődés következő lépcsőfokát alapozta meg, hogy 1928-ban Alexander Fleming felfedezte az első antibiotikumot, a penicillint. Ennek tömeges alkalmazása a második világháború idején terjedt el, s ezzel egy sor, korábban rettegett betegség vált kezelhetővé.

Tovább olvasom!

A nyugati civilizáció válsága

verneA huszadik század elején a fejlődés megállíthatatlannak látszott. Ezt az érzést sugározza Jules Verne egész írói munkássága. Az emberek fantáziája szárnyakat kapott, és csodálatos masinákkal népesítették be a jövőt.

Az első világháború egy 20 éven át tartó gazdasági fejlődésnek és az ezzel járó politikai stabilitásnak vetett véget. Noha a huszadik század elején is voltak társadalmi problémák, de a jövő kiszámíthatónak és ígéretesnek tűnt. A korszellemet a felvilágosodás és a polgárosodás optimizmusa hatotta át. A háború után viszont még az addig állandónak hitt dolgok is megváltoztak, s így általánossá vált az elbizonytalanodás a mindennapokban és a nagypolitikában, a gazdaságban és a kultúrában egyaránt. Sokan érezték úgy, hogy nem folytatható az, ami a hatalmas pusztítást okozó háborúhoz vezetett, ezért mindenben lázasan keresték az újat és elfordultak a régitől. Új jövőt ígérő forradalmi mozgalmak születtek, melyek elutasították a 19. század elitista és liberális parlamentarizmusát, valamint a szabadpiac elvére épülő kapitalizmust. A háborúban győztes országokban az emberek megelégedtek „kisebb” változásokkal: a tömegdemokrácia bevezetésével, az állam növekvő társadalmi és gazdasági szerepvállalásával, valamint a munkások érdekeit képviselő pártok és mozgalmak megerősödésével. Ott azonban, ahol a háború vereséget és csalódást hozott, forradalmian új mozgalmak születtek: Oroszországban a kommunizmus, Olaszországban a fasizmus, Németországban a nácizmus. A tömegdemokrácia helyett tömegdiktatúra alakult ki. Ezek mellett azonban számos országban olyan politikai rendszerek jöttek létre, melyek átmenetet képeztek a parlamentáris demokrácia és a modern diktatúrák között. Egyvalamiben azonban mindegyik politikai rendszer hasonlított: mindegyik gazdasági növekedést, s ezzel országa modernizálását akarta elérni.

Tovább olvasom!