Tévhitek a trianoni békéről

Ablonczy Balázs Trianon_legendák2

 Ablonczy Balázs történész Trianon-legendák című kötetének második kiadása 2015-ben jelent meg. A méltán sikeres kötetben összegyűjtve olvashatjuk a Trianonnal kapcsolatos elterjedtebb tévhiteket. Az olvasmányos stílusban írt ismeretterjesztő könyvben Ablonczy arra is rámutat, hogy mi volt az igazság ezekkel kapcsolatban.

 

Tévhit Valóság
Békeszerződés vagy békediktátum?

A nemzetközi jog csak békeszerződést ismer. A feltételeket minden béke esetében a győztesek diktálják. (Ugyanígy nem mondunk munkaszerződés helyett munkadiktátumot, illetve hitelszerződés helyett hiteldiktátumot.)

Tény azonban, hogy a modernkori békék általában sokkal kevésbé törekszenek tartós békét eredményező kompromisszumra, mint a dinasztikus háborúk idején kötött békeszerződések. E sorban azonban nem Trianon volt az első.

A békét a Kis Trianon palotában írták alá A békét valójában a Nagy Trianon palota nagytermében, az úgynevezett Cotelle-galériában írták alá. A Kis Trianon palotában egyébként nincs akkora terem, ahol elfért volna az eseményen résztvevő 70-80 diplomata. (Erről szóló bejegyzésünk itt olvasható.)
Georges Clemenceau francia miniszterelnök azért bánt igazságtalanul a magyarokkal, mert így akart bosszút állni fiának, Michelnek a magyar feleségén.

Georges Clemenceau a valóságban jó viszonyt ápolt menyével, Idával, akitől két unokája született. Az első világháború idején Michel Clemenceau valóban elvált feleségétől, miután kiderült, hogy az megcsalta. A Clemenceau család azonban ezt követően sem tagadta ki Idát és két fiát, sőt a felszarvazott férj sem vált magyarellenessé. (1945 után kimondottan a magyarbarát politikusok közé tartozott.)

Georges Clemenceau-nak azonban voltak ellenérzései a magyar politikai elittel szemben. Egyébként a „magyar kérdés” nem különösebben érdekelte, azt a francia hatalmi érdek szerint rendezte. Szimpátiát leginkább a cseh politikai vezetők (Beneš és Masaryk) és ügyük iránt érzett. Egyébként a békekonferencián tapasztalható durva modora sem kimondottan a magyaroknak szólt, ugyanis szinte mindenkivel szemben bántón és lenézően viselkedett.

Valóban prostituáltak győzték meg az antant diplomatáit és szakértőit arról, hogy hol húzódjanak a határok? Ez az elképzelés magyar-román viszonylatban népszerű. A magyar oldalon ez a tévhit úgy tűnik fel helyenként, hogy a románok így szerezték meg Erdélyt. De a román oldalon is megvan ennek a tévhitnek a párja: ott egyesek úgy tartják, a magyarok így tudták elérni, hogy a határ ne a Tiszánál húzódjon. A kölcsönösen megjelenő hiedelem leginkább arra mutat rá, hogy mindkét nemzet irredenta mozgalma elégedetlen volt az új határral.
A szabadkőművesek döntöttek-e az Osztrák-Magyar Monarchia sorsáról?

A Monarchia és Magyarország felbomlásához nem volt szükség titokban szervezkedő csoportokra, az ugyanis a győztesek érdekében állt és az itt élő nemzetiségek is ezt akarták 1918 végén. A szabadkőművesek szervezetei egyébként mindenütt támogatták saját kormányukat a háború idején.

Az 1917-ben Párizsban tartott nemzetközi szabadkőműves kongresszuson az antant országokból és a semleges államokból vettek részt küldöttek – nem különösebben sokan és nem is voltak közöttük a világpolitikát meghatározó személyek. Itt kivétel nélkül olyan elképzelések merültek fel, amelyeket az antant oldalon a közvélemény általánosan elfogadott. Konkrétan Magyarországról viszont nem esett szó.

A magyar politikai vezetésben 1918 őszén több szabadkőműves is szerepet kapott. Jól láthat azonban, hogy ők nem Magyarország és a Monarchia szétverésére törekedtek, hanem a történeti Magyarország egységének megőrzésére.

A tanácsköztársaság miatt bánt szigorúan Magyarországgal a békekonferencia? A Magyarországnak szánt határok kérdésében a lényegi döntések még a tanácsköztársaság kikiáltása előtt megszülettek. (A folyamatról itt írtunk.) Ezen a későbbiekben már csak kisebb mértékben módosítottak. A tanácsköztársaság idején dőlt el, hogy Csehszlovákia megkapja az Ipolyság nevű várost (~40 km2), Jugoszlávia pedig a mai Muravidéket, amit akkor Muramelléknek hívtak (~910 km2) és a Drávaközt (~1150 km2). Ugyancsak ekkor döntöttek a magyar-osztrák határról: Ausztriának ítélték a későbbi Burgenlandot (~4310 km2) – beleértve Sopront és környékét is. Ezek összterülete tehát mintegy 6400 km2. Hogy ezek elcsatolásában mekkora szerepet játszott a tanácsköztársaság iránti ellenszenv, azt nem lehet pontosan megmondani. A környező államok mindesetre a kommunista veszélyre való hivatkozással is megpróbálták alátámasztani területi igényeiket. Az antant nagyhatalmak azonban nem támogattak minden ekkor kezdeményezett módosítási kérelmet.

Egyesek szerint Apponyi Albert a békekonferencián sziporkázó, három nyelvű előadást tartott, amely minden hallgatóját meggyőzte a magyarok igazáról.

Mások ezzel szemben éppen azt állítják, hogy Apponyi olyan beszédet tartott, amely csak a magyarok szívét melengethette meg, de érvei alkalmatlanok voltak a külföldi hallgatóság meggyőzésére.

Kinek van igaza?

Maradjunk a tényeknél: Apponyi beszéde valójában csak franciául hangzott el teljes terjedelmében, továbbá fontosabb részleteit összefoglalta angolul is, s végül két mondatot olaszul is mondott a magyar–olasz barátságról. Így tulajdonképpen minden antant nagyhatalomhoz címzett néhány mondatot.

Az Apponyi beszédében használt érvtípusok (történeti, gazdasági, földrajzi, etnikai érvek) hasonlítottak a többi résztvevő ország érveléséhez. Emellett Magyarország elfogadta a wilsoni elveket, s népszavazást akart az elcsatolandó területeken. Amikor azonban Apponyi a magyar kulturális fölényre hivatkozott, az sok jelenlévő szemében az „elnyomó magyarok” mentegetőzésének tűnhetett. Különösen Apponyi szájából, akinek neve a nyugati sajtóban összefonódott az 1907. évi oktatási törvénnyel, amely az elemi iskolákon keresztül akarta magyarosítani a nemzetiségeket.

Tudjuk azonban, hogy a brit miniszterelnökre egészen biztosan hatással volt a magyar érvelés. Később ugyanis olyan szófordulatot használt a magyar kérdés vitájában, amely Apponyi beszédében hangzott el. Egyébként egyetlen érv volt, amelyen vita alakult ki a nagyhatalmak között: vajon tényleg elkerülhetetlen-e, hogy magyarok millió kerüljenek a szomszédos államokhoz.

A legfontosabb tényező azonban az volt, hogy Apponyit már csak akkor hallgatták meg a nagyhatalmak (1920 elején), amikor a legtöbb kérdésben már döntésre jutottak, s nem akarták újrakezdeni az alkudozást a magyarok kedvéért.

A nagyhatalmak vezetői és tanácsadóik tudták hogy miről is döntenek? Állítólag még azt is elhitték egy kis patakról, hogy az hajózható… A nagyhatalmak vezető politikusainak valóban csak felületes ismeretei voltak a térségről, de a szakértőik pontosan ismerték a helyi viszonyokat. Javaslataikból kiderül, hogy átlátták a térség összetett nemzetiségi viszonyait, viszont túlnyomórészt nem ez alapján tették meg javaslataikat, hanem stratégiai kérdéseket (nyersanyaglelőhelyek, vasútvonalak, az országok leendő mérete) tartva szem előtt. A nagyhatalmak célja egyértelmű volt: olyan új hatalmi egyensúlyt akartak kialakítani, amelyben a vesztes országoknak nem lesz esélyük a revánsra.
A trianoni békeszerződés csak egy adott időtartamra szól? A trianoni békeszerződésben semmiféle időbeli korlátról nincs szó. Egyébként a trianoni békeszerződés 1947-ig volt hatályban, amikor is felülírta azt a második világháborút lezáró párizsi béke. Ez csekély eltéréssel a trianoni határokat állította vissza. A különbség a határokat tekintve csak annyi a két béke között, hogy három további falut még átcsatoltak Csehszlovákiához 1947-ben.
Van titkos záradéka a békeszerződésnek?

A békeszerződésnek nem volt titkos záradéka. (Vagy az annyira titkos, hogy senki se ismeri. 😉

A békeszerződéssel egyidejűleg azonban a magyar diplomaták kaptak egy írásbeli ígéretet (ez volt az úgynevezett Millerand-levél), hogy a határok konkrét kijelölése során a határmegállapító bizottságok javaslatot tehetnek kisebb mértékű kiigazításokra. A határmegállapító bizottságok azonban végül csak néhány módosítást javasoltak, s ezek közül sem mindegyik valósult meg.

A külföldiek közül sokan tartották igazságtalannak a trianoni békét?

Nem. A trianoni békét ugyanis alapvetően igazságos békének tartották. A magyarokkal rokonszenvezők legfeljebb azt ismerték el, hogy egyes kérdésekben túlzásba estek, így például az új határ mentén élő magyar anyanyelvű területek elcsatolásakor.

Valóban voltak azonban olyan külföldiek – politikusok, írók, újságírók – , akik hangot adtak azon véleményüknek, hogy Magyarországot méltánytalanság érte. Ők aztán név szerint bekerültek a Pesti Hírlap szerkesztőségében készült revíziós emlékalbumba, amely 1930-ban jelent meg. Az itt szereplő külföldiek némelyike azonban a magyar Külügyminisztériumtól honoráriumot kapott a magyar ügy támogatásáért. Ráadásul többségükben nem is voltak eléggé jelentős személyek ahhoz, hogy érdemi hatást gyakoroljanak országuk külpolitikájára, illetve közvéleményére.

Az Egyesült Államok azért nem írta alá a trianoni békeszerződést, mert azt igazságtalannak tartotta? Nem egészen. Az Egyesült Államok valóban kivonult a békekonferenciáról, amikor észrevette, hogy az európai hatalmak nem méltányos békét akarnak hozni, hanem saját nagyhatalmi céljaikat tartják szem előtt. A békeszerződéseket ugyan az amerikai küldöttség aláírta, de a Kongresszus végül nem ratifikálta ezeket. A Kongresszus azért döntött így, mert addigra megnőtt azok száma, akik nem helyeselték, hogy Amerika túl sokat foglalkozik más országok ügyeivel. Ezért a Népszövetségbe se léptek be, noha annak megalapítását Wilson elnök kezdeményezte. Így végül az USA a vesztes államokkal külön békeszerződést kötött. A Magyarország és az Egyesül Államok közt kötött külön békeszerződés kimondottan csak a két ország közti kapcsolatokra terjedt ki, s kimondta, hogy az Egyesült Államok a trianoni béke számos pontjával – többek között az államhatárokkal – kapcsolatban „semminemű kötelezettséget sem vállal”.

Vajon miért születhettek a fenti tévhitek? Kik és miért hitték és hiszik el ezeket szívesen? Érdemes megnézni a térképen, hogy mi a különbség a Muraköz és a Muravidék (Muramellék) között! Ugyancsak érdemes utánanézni, hogy mit jelent a nemzetközi jogban a ratifikálás és a parafálás kifejezés!

 

Advertisements