Magyar irredenta képeslap az 1923-as újévre
A trianoni béke nyomán földrajzi fogalmaink is megváltoztak. Erdélynek korábban csak az Alföld felől nézve a Királyhágón túli területet nevezték, míg a Királyhágón innen eső részeket Partiumnak, illetve Temesköznek hívták. (Az egykori Temesközből három országba is jutott egy-egy rész.) Trianon után viszont elterjedt az anyaországban, hogy a Romániához csatolt terület egészét nevezzék Erdélynek. Ugyancsak Trianon után lett használatos a Kárpátalja kifejezés. Ezt a területet a két világháború között az ott élő ruszin lakosságról Ruszinszkónak is hívták. Ehhez hasonlóan a szlovákok által lakott területet pedig Szlovenszkónak is nevezték a Horthy-korban, de ekkor jelent meg a Felvidék kifejezés is. Korábban ugyanis leginkább Felső-Magyarországnak nevezték azt a területet, ahol a mai Szlovákia található. Kimondottan Trianon után született a Burgenland kifejezés, ami alatt az Ausztriához csatolt területet értették. (A kifejezést egyébként az osztrákok találták ki az elcsatolt Moson, Sopron és Vas megyék német nevéből, ezeket ugyanis németül Wieselburgnak, Ödenburgnak és Eisenburgnak hívták.) Trianon után terjedt el a Vajdaság kifejezés használata is, noha a fogalom már a 19. században megszületett a Monarchia szerb területeinek megnevezésére. Ezt a területet Délvidéknek is nevezték a Horthy-korban. Az említett, égtájak szerinti felosztást tükrözi a fenti képeslapon is látható négy kőszobor, melyek a Szabadság téren kialakított irredenta parkban lettek felállítva: az Észak szoborcsoport a Felvidék, a Kelet Erdély, a Dél a Vajdaság, vagyis a Délvidék, míg a Nyugat Burgenland elvesztésének állít emléket, s az e területek visszaszerzésére törekvő irredenta igényt jelképezi.
A TANKÖNYVÖN TÚL 