A modern tudomány

A két világháború közötti időszak a tudományban és a technikai fejlődésben nem jelent önálló korszakot. Folytatódtak a 19. században megindult folyamatok (technikai fejlődés, modernizáció, gazdasági növekedés), a világháborúk erre csak átmenetileg, illetve kis mértékben hatottak (egyes technikai vívmányok kicsit lassabban terjedtek el, míg más kutatások kicsit felgyorsultak, a gazdasági növekedés pedig rövid időre megtorpant). Az alábbiakban azokról a jelentős tudományos felfedezésekről, elméletekről lesz szó, amelyek meghatározó hatást gyakoroltak a két világháború időszakában élők világképére. A 19. század második felében és a 20. század elején ugyanis több olyan meghatározó jelentőségű tudományos felfedezés és elmélet született, melyek megingatták az addig érvényesnek hitt világképet.

Tovább olvasom!

Reklámok

Kiállítás ajánló: az orosz avantgárd Budapesten és Bécsben

Az orosz forradalom centenáriumához közeledve több művészeti kiállítás is bemutatja a forradalmi időszak hivatalos művészetét, az orosz avantgárd alkotókat. Május 1-ig a Magyar Nemzeti Galériában látható egy jól összeválogatott orosz gyűjtemény, melyhez érdemes hozzánézni a Galéria Modern idők című tárlatát is, amely a magyar modernistákról ad áttekintést.

MNG

A művészet forradalma – Orosz avantgárd az 1910-1920-as években című kiállítás 2016. május 1-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában

 A budapesti kiállítással egyidejűleg Bécsben is látható egy kiállítás az orosz avantgárdról. A Chagalltól Malevicsig címet viselő tárlat június 26-ig látogatható az Albertina Múzeumban. Míg a magyar kiállításon hangsúlyosan jelenik meg a művészet történelmi háttere (a forradalmi mozgalmak, a bolsevik forradalom győzelme, majd a sztálini Szovjetunió), addig a bécsi kiállítás inkább az egyéni életművekre és a művészek közti személyes kapcsolatokra összpontosít.

 albertina

A bécsi Albertina Múzeumban 2016. június 26-ig látogatható a Chagall bis Malevich című tárlat

Marc Chagall (1887–1985) és Kazimir Malevics (1878–1935) a huszadik század első felének két kiemelkedő tehetségű orosz művésze volt. Az oroszországi zsidó családba született Chagall művészete leginkább egyfajta naiv szürrealizmusnak tekinthető. Alkotásait a nyugati dekadencia megnyilvánulásaként értelmezték mind a sztálini Szovjetunióban, mind pedig később a nácik is, ezért mindkét rendszer elől menekülnie kellett. Életének túlnyomó részét Franciaországban élte le.

Malevics a forradalmi orosz festészet egyik legjelentősebb alakja volt. Az 1910-es években előbb az orosz kubisták vezéregyénisége, majd saját stílusirányzatot alapított szuprematizmus néven. Geometrikus jellegű kompozíciói közül művészetfilozófiai tekintetben a Fehér alapon fehér négyzet című műve a legjelentősebb. Míg az orosz forradalom idején Malevics meghatározó alakja lehetett az orosz művészéletnek, addig a sztálini Szovjetunióban már nemkívánatosnak számítottak az avantgárd művészek, így Malevics is mellőzötten élte utolsó éveit.

 filmplakát

Chagall és Malevics egymással érintkező életútja és különösen Chagall szürreális képei ihlették a 2014-ben készült Chagall–Malevics című művészfilmet

Névtelen.png

A nyugati civilizáció válsága

verneA huszadik század elején a fejlődés megállíthatatlannak látszott. Ezt az érzést sugározza Jules Verne egész írói munkássága. Az emberek fantáziája szárnyakat kapott, és csodálatos masinákkal népesítették be a jövőt.

Az első világháború egy 20 éven át tartó gazdasági fejlődésnek és az ezzel járó politikai stabilitásnak vetett véget. Noha a huszadik század elején is voltak társadalmi problémák, de a jövő kiszámíthatónak és ígéretesnek tűnt. A korszellemet a felvilágosodás és a polgárosodás optimizmusa hatotta át. A háború után viszont még az addig állandónak hitt dolgok is megváltoztak, s így általánossá vált az elbizonytalanodás a mindennapokban és a nagypolitikában, a gazdaságban és a kultúrában egyaránt. Sokan érezték úgy, hogy nem folytatható az, ami a hatalmas pusztítást okozó háborúhoz vezetett, ezért mindenben lázasan keresték az újat és elfordultak a régitől. Új jövőt ígérő forradalmi mozgalmak születtek, melyek elutasították a 19. század elitista és liberális parlamentarizmusát, valamint a szabadpiac elvére épülő kapitalizmust. A háborúban győztes országokban az emberek megelégedtek „kisebb” változásokkal: a tömegdemokrácia bevezetésével, az állam növekvő társadalmi és gazdasági szerepvállalásával, valamint a munkások érdekeit képviselő pártok és mozgalmak megerősödésével. Ott azonban, ahol a háború vereséget és csalódást hozott, forradalmian új mozgalmak születtek: Oroszországban a kommunizmus, Olaszországban a fasizmus, Németországban a nácizmus. A tömegdemokrácia helyett tömegdiktatúra alakult ki. Ezek mellett azonban számos országban olyan politikai rendszerek jöttek létre, melyek átmenetet képeztek a parlamentáris demokrácia és a modern diktatúrák között. Egyvalamiben azonban mindegyik politikai rendszer hasonlított: mindegyik gazdasági növekedést, s ezzel országa modernizálását akarta elérni.

Tovább olvasom!